Stelarc egyedi performanszaival az emberi test és elme kiterjesztésének lehetőségeit feszegeti. Az ausztrál művész projektjei futurisztikusnak tűnnek. Sokan idegenkednénk egy robotvégtagtól, vagy egy agyi implantátumtól. Andy Clark szavaival élve született kiborgok vagyunk és természetünk része, hogy tárgyak használatával, vagy más emberek segítségével kiterjesztjük elménket és testünket. Mi pontosan ezen tulajdonságunkat kihasználva szeretnénk segíteni az olvasási nehézségekkel küzdőknek.
Elmosódó határok
A fejünkben gondolkodunk, számolunk, tervezgetünk, mérlegelünk. A koponyánkban ott van az agyunk, ami elvégzi ezt a sok műveletet. Ha az agyunk beszélni tudna, elmondaná nekünk, hogy baromira keveset tudunk arról mit is művel ő (akit érdekel, az itt elolvashatja mit mondana nekünk egy agy erről). De tényleg a fejünkben élünk? Szoktunk még úgy igazán fejben számolni? Ha nincs a kezünk ügyében egy mobil, egy számológép vagy egyéb elektronikus segédeszköz, akkor keresünk egy papírt meg egy tollat és nagyobb számokat bizony írásban adunk össze. Egyes műveleteket fejben végzünk, a részeredményeket papírra vetjük. Mondhatjuk, csak külső tárnak használjuk a papírt, de sokkal inkább interakcióba lépünk a külső elemekkel, hiszen a számolás műveletének szükséges része a papír és a toll használata. A kiterjesztett elme elmélete arra mutat rá, hogy az ember természete szerint rendszeresen használ külső tárakat, vagy akár éppen szervez ki teljes műveletek a világba.
A nyelv rajtunk túl van
A nyelvhasználat az emberi nem egyedi jellemzője, eredetéről és funkciójáról a tudományos gondolkodás kezdetei óta ádáz viták folynak, melyek valószínűleg soha sem fognak dűlőre jutni. Clark zseniális esszéjében arra mutat rá, hogy a nyelv egyrészt amolyan metarendszerként is szolgálhat számunkra. Ez a metarendszer segít az elme adott állapotait "megfagyasztani" és vizsgálat tárgyává tenni. A belső beszéd (amikor agyalunk egy dolgon) ennek megnyilvánulása. A sok "most mit tegyek", vagy "miért nem hív fel" és egyéb problémák belső hadarása nem csak fárasztó lehet, de éppen segíthet saját magunk tapasztalatainak megértésében, strukturálásában. Folytatunk magunkkal dialógusokat is, pl: "Miért nem mondtam fel, amikor nekem adták ezt a kellemetlen feladatot? - Mert nagyon szereted a munkatársaidat te hülye!"
A belső beszéd könnyen külsővé tehető. Saját magunk helyett mással is megbeszélhetjük gondjainkat, mások tapasztalatáról is tudomást szerezhetünk. Az írás megjelenésével több ezer éve élt emberek gondolataival ismerkedhetünk meg. Az internet lehetővé teszi pl, hogy a világ különböző pontjain élő programozók a StackOverflow platformon tegyenek fel kérdéseket egymásnak és kapjanak választ egymástól. A nyelvhasználat során "használjuk" a többi embert is.
Az, hogy a nyelvhasználat során kiterjesztjük elménket, az írott nyelv estében ez még nyilvánvalóbb. Amikor elkezdtem írni ezt a posztot, akkor elővettem a jegyzeteimet, újra olvastam a hivatkozott tanulmányokat, elbeszélgettem az irodán a kollégáimmal, elkészítettem egy vázlatot, átírtam, majd megint átírtam. Nem lineárisan szerkesztődik a szöveg, belepillantok a jegyzeteimbe, visszaolvasom mit írtam eddig, vitatkozok magammal. A szöveg nem a fejemben, hanem a gépen születik meg, a folyamat integráns része, hogy egyes elemei rajtam kívül vannak.
Clark esszéjének zsenialitása abban rejlik, hogy ő az első aki kimondja, a nyelvhasználat komputációs struktúrájának része, hogy kiterjesztjük elménket. A legtöbb nyelvmodell nem veszi figyelembe ezt, vagy az egyed felől közelíti meg a nyelvleírást, vagy a társadalmi szint felől. A két szint megkülönböztetése azonban lehetetlen, egy térben vannak.
A gráfok és az asszisztív technológia
Úgy gondoljuk, az olvasási nehézségekkel küzdőknek segítségre van szükségük abban, hogy elméjüket hatékonyan tudják kiterjeszteni. A kognitív tudományokban egyre elterjedtebb a hálózatelméleti megközelítés, mind az egyed, mind a társadalom szintjén; az agyi hálózatoktól kedve, a szövegek struktúráját feltáró hálózatokon át a komplex nyelvi hálózatokig bezárólag. Saját kis projektjeink is megerősítettek abban, hogy a nyelvvel kapcsolatos vizsgálatokban bizony jó szolgálatot tehetnek a gráfok! Nézzük melyek ezek a területek:
- A nyelvi fejlődés leírása és modellezése [egyéni szint]
- Nagy korpuszok leírása és modellezése [szöveg szintje]
- Szemantikai és szóasszociációs hálózatok leírása és modellezése [globális nyelv leírása]
- Híroldalak és politikai blogok szövegei közötti hivatkozások [írott nyelvi dialógusok]
Korábbi, politikai tartalomelemzéssel kapcsolatos posztjainkban már mutattunk a gráf-alapú TextRank algoritmus segítségével készített szógráfokat egy-egy szövegről (l. itt és itt). Egy belső projekt kapcsán módosítottuk egy kicsit az eredeti algoritmust. Ekkor akadt kezünkbe egy tanulmány arról, hogy az automatikusan kinyert kulcsszavak kiemelése a szövegekben segíti a diszlexiások szövegértését. Úgy döntöttünk, alaposan kiértékeljük algoritmusunkat és azt hamarosan olvasási vizsgálatokban is bevetjük, hogy lássuk, tudunk-e használható megoldást kínálni az olvasási nehézségekkel küzdőknek. A projektről igyekszünk folyamatosan beszámolni olvasóinknak. Hamarosan folyt.köv!
