"Három rend van jelen a parlamentben de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb." (Edmund Burke)
Tavaly év végén jelent meg a New York Times Snow Fall riportsorozata, ami igazán látványos grafikákkal és multimédiás tartalmakkal nyűgözte le az olvasókat. A sorozattal a kiadó azt szerette volna jelezni, hogy az adatújságírás és a nyomtatott sajtó kora utáni média már felnőtt. Most dióhéjban megmutatjuk milyen utat kellett megtennie idáig.
Az adatok gyűjtése és az értelmezésüket megkönnyítő grafikonok készítése korántsem új hóbort. Florence Nightingale a krími háború során ápolóként kísérte a brit csapatokat és felfigyelt arra, hogy mennyire magas a sérült katonák halandósága. A negyedik hatalmi ágat kihasználva lépett akcióba és a The Times-hoz fordult egy levéllel, melyben megírta milyen szegényes körülmények között is ápolják a sérült katonákat. Ennek eredményeképpen a brit parlament elkezdte vizsgálni a hadikórházak helyzetét és Nightingale a bizottság számára elkezdte híres jelentéseit készíteni (a fenti képen ennek egy híres oldala látható).
A 18. és 19. század folyamán a legtöbb államban kialakultak a mai statisztikai hivataloknak megfelelő intézmények. A népszámlálási adatok nem csak a demokratikus berendezkedéshez elengedhetetlen választások lebonyolításához szükséges szavazókörzetek kialakításához nyújtottak információkat, hanem a gazdasági és politikai döntések előkészítéséhez és monitorozásához is. Kialakultak az adóztatáshoz és ágazati politikacsináláshoz (policy making) szükséges adatszolgáltatási kötelezettségek (pl. könyvelés, iskolai nyilvántartások stb.) valamint velük együtt fejlődtek a társadalomtudományok és a társadalomstatisztika is. Az első számítógépek egyike, Herman Hollerith tabulátora az USA népszámlálási hivatalának segített a cenzus adatainak feldolgozásában (később a gépet gyártó cégből IBM lett).
1969 fontos fordulópont az adatújságírás történetében. Ebben az évben Clarence Jones a The Miami Herald büntető igazságszolgáltatásról szóló cikkében komoly anomáliákra hívta fel a figyelmet, amelyek a helyi sheriff hivatalának menesztéséhez vezettek. A fiatal újságíró oknyomozása során számítógépes eljárásokat használt, melyek kimutatták, hogy a rend és igazság őrei megbotlottak. Ugyanebben az évben jelent meg Philip Meyer Precision Journalism című könyvének első kiadása. Meyer amellett érvel, hogy az újságírás (legalábbis annak egy jelentős része) számára elengedhetetlen a társadalomtudományok módszertanának átvétele, hiszen habár funkciójában más (célja a köz tájékoztatása, a problémák bemutatása és megvitatása, nem a mély elemzés és a megoldások keresése) vizsgálódási terepe nagyban hasonló. A közös metodológia központi magja az adatok gyűjtése és kezelése, a kötet későbbi kiadásaiban Meyer egyre inkább előtérbe helyezi ezt a szerepet.
A nyolcvanas években a Meyer által lefektetett alapokon lassan felépült a társadalomtudományokhoz közelálló újfajta újságírás. David Weaver és Maxwell McCombs egy nagy hatású cikkben (a teljes hozzáféréshez jelszó szükséges) összegezte ezt a változást. Persze a társadalmi kérdésekre való nyitottság és a majdhogynem tudományos igényű elemzés sosem állt távol az újságírástól, de ezek sokkal inkább szociográfiai riportok voltak, hasonlóak Illyés Puszták népéhez. A nyolcvanas években a kvalitatív, megértésre és már-már irodalmi eszközökkel készített riportokra építő ún. posztmodern vagy narratív irányzat és a kvantitatív, empirikus adatokat használó és társadalomtudományi elméletekre alapozó irányzat végleg elvált egymástól.
Az internet megjelenése életre hívta az open data, vagyis a nyílt adatok mozgalmát. A demokratikus országokban mára a legtöbb statisztikai hivatal által gyűjtött adat nyilvános és elérhető az interneten. A nagy nemzetközi szervezetek (Világbank, EU, ENSZ szervezetek) is elérhetővé teszik adataikat. Egyre több nemzeti archívum érhető el digitális formában (gondoljunk hazánkban a MEK-re és a DIA-ra). Intézményesített formája is van annak, ha olyan adatot szeretnénk elérni, ami nem nyilvános - erről szólnak a FOIA (Freedom of Information Act) törvények. Amennyiben egy hatóság nem tudja meggyőzni a bíróságot, hogy az általa gyűjtött és kezelt adatok titkosítása szükséges, akkor a kért információt nyilvánosságra kell hozni.
Az internet nyújtotta infrastruktúra és az információhoz való hozzáférés új módja hívta életre az adatújságírást a kétezres évek derekán. Következő posztunkban erről fogunk beszámolni.
