Miközben mindenki arra tippel, mikor jelenik meg az Apple az autóiparban valahogy, a Nuance és a Google már öles léptekkel halad az úton. Ahogy arról már beszámoltunk, a Nuance megállapodott a Spotify-al és a Ford-dal és az autórádiók új generációját hozza hamarosan kereskedelmi forgalomban. A Google pedig a Volskwagen-nel működik együtt.

A Smileage az autózás élményét szeretné vegyíteni a közösségi média (jelen esetben a Google+) lehetőségeivel. Hogy mennyire jó ötlet a telefon használatára ösztönözni a vezetőket, azt döntse el mindenki saját maga. Az is lehet, hogy a kereső óriás már a jövőre gondol, amikor önvezérlő autóiban valamivel el kell majd ütnie az időt az utasoknak.

Az autonóm autók, igaz még szigorú szabályok által kötve, kísérleti jelleggel már megjelentek az Egyesült Államok útjain. A Google által támogatott Udacity egyik kurzusán pedig betekintést nyerhetünk a technológia alapjaiba is.

Hogy mikor vezethetünk ilyen csoda autókat, azt még az iparági szakértők sem tudják megmondani. A The Economist gépjárműipari melléklete szerint 2020 és 2040 között kerülhet sor a tömeggyártás beindítására. Azonban a technológia bizonyos elemeivel már ma is találkozhatunk a mindennapokban. Ilyen pl. a Ford vezetési asszisztense.

European buyers of the Ford Focus, a mid-sized car, can now leave it to drive itself and maintain a safe distance in steady traffic. The car can measure a parking space and steer itself into it. It reads road signs and admonishes the driver if he breaks the speed limit. Such gadgetry also increasingly makes decisions on the driver’s behalf and overrules him in an emergency, for instance, braking to avoid a crash. (Forrás)

A mobil technológia lehetőséget ad a telemetrikus (az autó műszaki állápotát, földrajzi helyzetét, sebességét stb. jellemző adatok) adatok figyelésére és megosztására. Sőt, a forgalomban lévő autók egymással is tudnak kommunikálni, elkerülve ezzel az emberek okozta veszélyes helyzeteket.

From next year cars sold by GM in the United States and Canada will come with fast 4G mobile broadband. Improved connections will also make it possible for cars to send hazard warnings to each other, to receive a constant stream of information on the traffic and weather ahead and even to interact with signals as they approach junctions.(Forrás)

 A Nuance egyre nagyobb hangsúlyt fektet az autóiparra. A mobil kommunikációs eszközök hangvezérlése csupán egy szelete ennek. Az AutoNavi-val - Kína egyik vezető navigációs rendszer fejlesztője és elektronikus térkép szolgáltatója - kötött megállapodása jelzi, hogy a navigáció is egyre hangsúlyosabban jelenik meg a cég stratégiájában. A különféle gyártókkal kötött megállapodásokban általában a kényelmi funkciók hangvezérléséses irányítása szerepel, de a BMW tulajdonosok a hangvezérléses SMS küldést is választhatják opciónak. További információkat a cég autóipari oldalán találhatnak olvasóink.

A vezetés egyike azon kevés területnek, ahol természetesebbnek érezzük a hangvezérlést. Az asszisztív technológiák és az autonóm vezérlés is komplex, de egyszerűen kivitelezhető interakciót követel meg, amire a beszéd a legjobb. A jelenleg futó fejlesztések egy része még alapvetően kísérleti és nem tudjuk mikor kerülhetnek ezek felhasználásra. De reméljük nem kell túl sokáig várnunk és hamarosan mi is tesztelhetjük a technológia újdonságait!

A Facebook Graph Search keresőjét hatalmas médiazaj kísérte, annak ellenére, hogy jelenleg inkább ígéret mint ütős alkalmazás. Mindeközben a LinkedIn halkan megújította keresőjét és lépéseket tett a tartalomipar irányába is.

Most, hogy a Google bejelentette a Reader bezárását, egyre többen gondolkodnak el azon, hogyan is fogyasztunk híreket. Az egyik legkézenfekvőbb a közösségi média használata; azt olvassuk, amit ismerőseink megosztanak velünk. Az olyan startupok mint a Wavii és a Prismatic ezt kihasználva állítanak elő személyre szabott hírfolyamot. Mielőtt temetni kezdenénk a sajtót, vegyük észre, hogy a közösségi hírfolyam minősége nagyban függ attól, hogy akadnak-e olyan ismerőseink, akik olvasnak értelmes tartalmakat és veszik a fáradtságot arra, hogy ezt megosszák velünk. Az ilyen kemény fogyasztók nélkül félő, hogy cuki cicákról, kutyákról és babákról szólna minden megosztás... Persze a LinkedIn nem az a hely, ahol a haverokkal és rég nem látott ismerősökkel tartjuk a kapcsolatot. Ott, ahol szakmai életünket éljük, nincs helye a vicces fotóknak és bulvárhíreknek. A LinkedIn Today erre érzett rá és a releváns szakmai híreket összegyűjtve kínál nekünk olvasnivalót. Nem vagyunk rászorulva egy hírmániás ismerősre ahhoz, hogy releváns tartalmakat kapjunk. A Thought Leaders (vezető gondolkodók) lehetőséget ad arra, hogy egy-egy téma szakértőjének írásait is kövessük. (Érdemes a Médiablog írását elolvasni a LinkedIn saját tartalomgyártásáról.) 

A Pulse hírolvasó alkalmazás megvásárlásával a LinkedIn okosan kikerüli egy másik fél megjelenését saját platformján. A LinkedIn-en található szakmai profilok jó alapot jelentenek egy ajánlórendszernek. Mivel egy szakmai közösségen belül általában releváns híreket illik megosztani, itt nem merül fel az időtöltésből posztolt tartalmak problémája sem. Az akvizícióval olyan funkcióval bővült a cég, amit ma már elvárnak a felhasználók, ugyanakkor sikerült ezt szervesen illeszteni a meglévő tartalomgyártáshoz és közösségi funkciókhoz.

A funkciók bővülése egyben a kezelőfelület komplexitását is növelte. A LinkedIn ma már nem csak egy szakmai közösségi oldal, hanem egyben információs portál is. Aki intenzíven használja a felületet, az egyre inkább elveszik a rázúduló információtól. Ezért kellett megújítani a LinkedIn keresőjét is.

A kereső egységesített lett, nem kell külön beállítani, hogy személyre, cégre vagy álláshirdetésre keresünk. Egy keresődobozba írjuk be a keresett kifejezést, majd az eredmények között végezhetünk egyszerűen szűréseket. Ezek mellett, olyan funkciók is megjelentek, melyek joggal elvárhatóak egy modern keresőtől:

• automatikus kiegészítés - a kereső kifejezés begépelése közben felkínált kiegészítési lehetőségek
• keresési ajánlások - a találati oldalon kapcsolódó keresések ajánlása
• keresési szándék megértése - a rendszer az oldalon folytatott tevékenységünket tárolja, ez alapján megpróbálja egyértelműsíteni a kereséseket is (pl. ha valaki IT területen dolgozik és "project manager" kifejezésre keres rá, akkor a szakterülethez kapcsolódó projekt menedzseri állások előrébb rangsorolódnak)
• haladó keresési funkció - jobban átlátható és kezelhető haladó funkciók
• figyelmeztetések - a Google Alerts-hez hasonlóan egyes kereső kifejezéseket automatikusan monitoroz a rendszer és figyelmeztetést küld nekünk az új tartalmakról rendszeres időközönként

Az utóbbi időben egyre inkább teret nyer az a nézet, hogy a minőségi tartalom elengedhetetlen a felhasználók megszerzéséhez és megtartásához. A LinkedIn nem bízza a véletlenre és a felhasználókra a tartalom kialakítását, de teret enged a közösségi média lehetőségeinek. Persze a szakmai közösségi háló helyzeti előnyben is van, hiszen egyfajta enyhe nyomás nehezedik a felhasználókra, hogy ne osszanak meg olyan tartalmakat, melyek személyesek vagy nem relevánsak. Ugyanakkor a cég aktívan keresi a felhasználók igényeinek kiszolgálását és egyben alakítását is az üzleti modell szellemében. Reméljük a minőségi tartalomnak ebben tényleg nagy szerepe van és a LinkedIn követőkre talál.

A Google sokáig próbálkozott, mire végül a Plus-szal nehezen, de betört a közösségi médiába. Ma már a Plus a Facebook mögött a második leglátogatottabb közösségi oldal, megelőzve ezzel a Twitter-t. A napokban a kereső óriás 30 millió dollárért felvásárolta a közösségi híraggregátor Wavii-t. A Google Reader hamarosan bezár, de a jelek szerint nem maradunk hírolvasó nélkül.

A dolog pikantériája, hogy a Wavii a Facebook megosztásokra alapozva generált személyre szabott hírfolyamot. Az akvizíció után az alkalmazás elérhetetlenné vált, akit érdekel miképp nézett ki, annak ajánljuk korábbi ismertetőnket.

Úgy tűnik, a közösségi hírolvasók kelendő portékák, a LinkedIn is mostanában vásárolta fel a Pulse-t.

Előző posztunkban arra kerestük a választ, milyen határai vannak egy internetes tartalmak elemzésére alapozott vizsgálatnak. Andrea nevű levélírónkat az érdekli, hogy az interneten megjelenő szövegek mennyire alkalmasak elemzésre.

Mennyire alkalmas az internetes nyelv arra, hogy azt elemezve következtetéseket vonjunk le? Egyrészt a tartalmak színvonala nagyon vegyes, a szépen, igényesen megírt elemző írások mellett ott van a sok igénytelen, nyelvileg primitív blogposzt, Facebook és Twitter "status update" stb. Nem kapunk így torz képet? A pletyka, a sok tartalmatlan csevegés és időtöltésből írt szöveg nem veszi el a figyelmet a komoly tartalmaktól?

A nyelvészektől gyakran kérdezik meg, hogy mondunk valamit helyesen. Ennél nagyobb tévedést nem követhet el senki! A nyelvészek nem írják elő hogyan kell beszélni vagy írni! Egy fizikus nem írja elő miképp gyorsuljanak a szabadon eső testek, hanem megfigyeléseket és kísérleteket végez, majd olyan elméletet alkot, ami leírja és megmagyarázza a látottakat, továbbá előrejelzéseket tesz. A nyelvészet is tudomány, s így egy nyelvész a fizikusokhoz hasonlóan megfigyel és elméletet alkot. A tudomány deskriptív, azaz leíró, nem pedig preskriptív azaz előíró. A témában érdemes a Nyelv és Tudomány Kálmán Lászlóval és Kis Tamással készített interjúit elolvasni.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a közösségi média megjelenése "torzítja"-e a megjelenő tartalmakat. Az emberiséget történelme során egy dolog biztosan jellemezte, beszélt. Az írás viszonylag késői invenció, hiszen a modern ember kb. 200 000 éve alakult ki, az írás csak i.e. 3200 táján jelent meg Mezopotámiában, de a 19. századi kötelező iskolai oktatás elterjedéséig igazán nem terjedt túl egy szűk elit határain. McLuhan szerint a nyomtatás megjelenése radikális változásokat indított be, a nyomtatott könyv szélesebb réteg számára is elérhetővé tette a szépen megformált szövegek világát, kialakult az írásos, individualizált, tudományos, felvilágosult nyugati kultúra. De pont ez a kultúra hozta el a tömegkommunikáció korát, amiben a távolságok eltűntek, a kommunikáció felgyorsult, ma már a felvilágosodásra jellemző emelkedett tudományos levelek eltűntek, ezek helyett csevegünk, akár a világ túlsó felén élő ismerősökkel (vagy ismeretlenekkel).

A tömegkommunikáció, habár alapvetően írásos formában zajlik az interneten, más, mint a nyomtatott szöveg. Ong (aki McLuhan tanítványa volt) vezette be a másodlagos oralitás fogalmát. Az ilyen kommunikáció hiába írásos, alapvetően a beszélt nyelv jellemzőivel rendelkezik, azaz spontán, folyamatos, s így telis-tele van "hibákkal". Fontos megjegyezni, hogy a másodlagos jelző nem hordoz értékítéletet, csupán arra utal, hogy a beszélt nyelvet más közegben alkalmazzuk, ami nem a természetes adottságunk (szemben a spontán beszéddel, azaz az elsődleges használattal).

A szakirodalomban nincs megegyezés arról, hány százaléka spontán beszéd vagy másodlagos oralitás a mindennapi nyelvhasználatnak és mekkora a formális szövegek alkotásának és fogyasztásának aránya. Abban viszont egyetértés mutatkozik, hogy nagyságrendekkel nagyobb a spontán nyelvhasználat aránya. Ha a nyelven keresztül vizsgáljuk az emberi viselkedést, akkor bizonyosan nagy hiba kihagyni ennek legelemibb és leggyakoribb megnyilatkozásait. De tartalmukban mit árulhatnak el ezek?

 Aszociolingvisztika (a nyelvészet azon ága, mely a nyelvet társadalmi vonatkozásaival együtt vizsgálja) megerősít minket abban, hogy még a jelentéktelennek tartott megnyilatkozások mögött is érdekes jelenségek bújhatnak meg. Bourdieu mutatta ki, hogy a nyelvi megnyilatkozásokban megmutatkoznak a társadalmi folyamatok. A politikai, gazdasági és kulturális hatások minden szinten leképeződnek, nem csak az értelmiség és a média nyelvhasználatában.

Összességében tehát elmondhatjuk, ha több forrást is vizsgálunk, azzal nem rosszabb, hanem jobb képet kaphatunk. A problémát nem a nyelvi adatok reprezentativitása jelenti, hanem a jelenleg rendelkezésünkre álló módszerek határai, melyről következő írásunkban fogunk pár szót ejteni.

A társadalomtudományokkal foglalkozó posztjaink kapcsán (első és második rész) olvasóinkban felmerült pár kérdés, ezekből kettő tipikus levelet kiválasztottunk és két részben igyekszünk megválaszolni a héten. Sarolta nevű levélírónk kérdésével kezdjük:

Mennyire tekinthető valid következtetéseknek azok, amelyekhez online vizsgálatok során jutunk? Például a blogotokon is bemutatott Neticle BUX-indexet vizsgálva egész jó eredményeket hoz, de mennyire tekinthető reprezentatívnak pl a politikai véleményárfolyam indexük? És ha tovább megyek, mennyire tekinthető reprezentatívnak a posztotokban bemutatott arab tavaszt vizsgáló kutatás?

Rövid válaszunk az lenne, hogy jó okunk van azt feltételezni, hogy bizonyos mértékben az online világ leképezi a valóságot. Ezt nem csak azért mondjuk mert emberek kreálják az internetes tartalmakat, hanem mert sokszor figyelhetjük meg, hogy bizonyos jelenségek együtt járnak. Az együttes előfordulás azonban csak közvetett bizonyíték, ezért minden kutatást egészséges szkepticizmussal kell fogadni.

A levélben említett Neticle a webes tartalmak polaritását méri, azaz sentiment elemzést (sentiment analysis) végez. Ehhez a közösségi média bejegyzéseit, újságcikkeket, blogposztokat stb. vizsgál végig automatikusan, melynek az eredménye egy szám, ami kifejezi, hogy az összes bejegyzés alapján mennyire pozitív vagy negatív az interneten megjelenő vélemény egy-egy témában (ami lehet a BUX-indexben szereplő cégek listája, egy étterem, egy politikus, egy cég stb.) Ahogy az alábbi videón is látható, a tőzsdeindex szépen együtt mozog a véleményárfolyammal. Habár nem közöltek korrelációs értéket, az ábrákon látható, hogy az minden bizonnyal magas lehet. De még ekkor is joggal mondhatjuk, a korreláció még nem jelent oksági kapcsolatot (correlation is not causation).

Video streaming by Ustream

A társadalomtudományokban nagyon nehéz erős oksági kapcsolatot találni. A különféle felmérések esetében szoktuk hallani, hogy "reprezentatív mintán" végezték el az adatfelvételt és bizonyos "hibahatáron belül" kell érteni a kapott eredményeket. Internetes kérdőívezés esetén szokás felhívni a figyelmet arra, hogy az internetezők demográfiai adatai jelentősen eltérnek a teljes népesség jellemzőitől (pl. kevés nyugdíjas netezik, talán még kevesebb tölt ki online kérdőíveket is). A tartalomelemzések kapcsán is érdemes figyelembe venni ezeket a tényezőket és óvatosan kezelni a levont következtetéseket.

Ugyanakkor nem mehetünk el a tény mellett, hogy sok esetben a társadalomban megfigyelt jelenségekkel analóg folyamatok figyelhetők meg az online világban is. Idő és hely szűkében három példára, a filter bubble jelenségre, az internetes divat terjedésére és közösségi gráfokra szorítkozunk most.

Blogunkon már többször foglalkoztunk a filter bubble jelenséggel. A közösségi média megjelenésével egyre inkább perszonalizálhatjuk a webet. A Facebook nyomon követi milyen tartalmak érdekelnek minket és azokat sokkal nagyobb valószínűséggel jeleníti meg hírfolyamunkban, a Google "emlékszik" keresési előzményeinkre és azok alapján szolgálja fel nekünk a találatokat. A "plusszolásokkal" és lájkokkal ezt tovább erősítjük és személyes preferenciáinkkal egy olyan burkot alakíthatunk ki magunk körül, melyen nem juthat át egy nekünk nem tetsző vélemény. Eli Pariser szerint ez ahhoz vezet, hogy pl. egy liberális előbb-utóbb nem értesül a konzervatív véleményekről egy-egy ügy kapcsán. 

Thomas Schelling mutatott rá, hogy még akkor is előfordul bizonyos szegregáció a társadalomban, ha amúgy minden polgár az egyenjogúság híve. Ha mindenki véletlenszerűen választ lakhelyet, akkor vegyes képet kapunk (a fenti ábra bal oldala mutatja ezt a helyzetet). Ha véletlenszerűen kiválasztunk néhány lakót és megcseréljük a helyzetüket, már az is ahhoz vezet, hogy homogén szigetek keletkeznek (az ábra jobb oldala mutatja ezt a helyzetet). Ha csak egy kicsit változtatunk a kiindulási feltételeken és csak annyit mondunk, hogy a hasonló lakók a hozzájuk hasonló szomszédokat preferálják egy kicsit jobban, már akkor jelentősen megugrik a szegregáció. Bill Bishop The Big Sort című könyvében mutatja be, hogy az Egyesült Államokban egyfajta politikai szegregáció zajlik le és politikai nézetek szerint egyre homogénebb területek alakulnak ki (l. a bekezdés utáni ábrákat). Ez a folyamat nem csak az Új- hanem az Óvilágra is jellemző (l. pl. a The Economist cikkét az Egyesült Királyságban zajló hasonló folyamatokról).

A közösségi média elemzése során talán a legtöbbet idézett (és a leggyakrabban újra felfedezett) matematikai szociológus Mark Granovetter. Thresold Models of Collective Behavior (A kollektív cselekvés küszöbérték modelljei) című 1978-as tanulmányában arra kereste a választ, hogy mikor ér el egy adott viselkedési forma olyan kritikus tömeget egy közösségben, ami már visszavonhatatlan változásokat generál. Pl. egy tüntetési hullám mikor csaphat át forradalomba? 

A fenti ábra is szemlélteti, hogy ha minden résztvevőnek más preferenciái vannak, csak akkor csatlakozik, ha bizonyos számú embertől már látja az adott viselkedést. Így először nagyon lassan növekszik a résztvevők száma, majd egy ponton robbanásszerű növekedés következik be, majd ismét lassú növekedés, végül pedig hanyatlás jön. Granovetter modellje remekül alkalmazható a forradalmakon kívüli társadalmi jelenségekre, pl. a divatra, eszmeáramlatokra, de a hírek és pletyka terjedésére is. Az online világban a hírek, rémhírek és mémek terjedésének vizsgálatára szokták alkalmazni a modellt.

A küszöbérték modell az innovációk térnyerésének modellezésére is alkalmas. A The Strenght of Weak Ties (A gyenge kapcsolatok erőssége) című tanulmányában Granovetter arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos közösségeket elhagyók, akik azután máshol alakítanak ki kapcsolatokat, egyfajta hidat képeznek és segítik a két elkülönülő közösség közötti kapcsolatok kiépítését. Acemogul, Ozdaglar és Yildiz tanulmányában megmutatta, hogy az innováció elterjedésében is komoly szerepe lehet ilyen hidaknak és az eltérő küszöbértékek optimalizálásban is. Hasonló elemzésekre támaszkodott pl. az Obama kampány stábja, amikor adományokat gyűjtött. Ennek során igyekeztek elérni azokat a "hidakat", akik egy-egy alulreprezentált csoportot is megszólíthattak.

Saroltát tehát nem nyugtathatjuk meg teljesen, de annyit mindenképpen elmondhatunk jó okkal gondoljuk úgy, hogy valamennyire érvényes következtetéseket vonhatunk le az online világ elemzéséből.