Hogyan lehet megmondani csak az étlap alapján, hogy olcsón megússzuk az ebédünket vagy mélyen a zsebünkbe kell nyúlni? Hogyan befolyásolják a választásunkat a chipses zacskón található feliratok? Mi köze a szexnek a sushi tekercsekhez? Miként terjedt el az Óperzsa Birodalomban kedvelt sikbāj nevű halétel az évszázadok alatt, milyen történelmi-kulturális folyamatok során lett belőle a spanyol escabeche, a francia aszpik, a dél-amerikai ceviche, a japán tempura és a brit fish and chips? Milyen hatással van ránk az ételmárkák hangszimbolikája? Dan Jurafsky, a Stanford Egyetem oktatója ilyen és hasonló kérdéseken töprengett az utóbbi években, és amire jutott, le is írta legújabb The Language of Food: A Linguist Reads the Menu c. könyvében.
Dan Jurafsky sokak számára ismerős lehet, ugyanis James H. Martinnal közösen ők a népszerű Speech and Language Processing: An Introduction to Natural Language Processing, Speech Recognition, and Computational Linguistics c. tankönyv szerzői. Jurafsky tudományos munkája során természetes nyelvfelismeréssel, társalgás- és párbeszédelemzéssel, valamint az NLP viselkedés- és társadalomtudományi alkalmazásaival foglalkozik. Emellett szabad- és munkaidejének egy részét évek óta egy speciális tudományos hobbijának, az ételek nyelvészetének szenteli. Az idén megjelent The Language of Food c. könyvében tizenhárom izgalmas történeten keresztül osztja meg ezt a szenvedélyét a nagyközönséggel.
A könyv műfajilag is eltér Jurafsky eddigi írásaitól, a The Language of Food ugyanis amolyan ételekről szóló szórakoztató tudományos ponyva a bestsellerré válás minden hajlamával. Jurafsky tudományos igénnyel mutatja be az „ételek nyelvét”, azonban nem viszi túlzásba a módszerek és elméletek ismertetését, ami mindenki számára fogyaszthatóvá és élvezhetővé teszi a könyvet. Arról nem is beszélve, hogy egy manapság közkedvelt témáról, az ételekről ír, amivel egy olyan társadalmi-kulturális közegben, ahol az emberekbe nap mint nap a tudatos és egészséges táplálkozás és életmód fontosságát sulykolják, nem hibázhat. (Ezt a fajta önreflexiót kicsit hiányolhatjuk is.)
De nem csak ezzel nyerheti el a könyv az emberek tetszését. Egy mit sem sejtő olvasó a cím alapján valószínűleg azt hinné, hogy egy kifejezetten nyelvészeti megközelítésű könyvet tart a kezében, azonban már az első fejezetnél kellemes meglepetés fogja érni. Jurafsky könnyedén vegyíti a nyelvészeti elemzést a történelmi, pszichológiai, szociológiai és kulturális antropológiai aspektusokkal. Különböző korokon, tájakon, kultúrákon keresztül utaztat minket a könyvben, miközben Grice maximáival, Bourdieu és Simmel fogyasztáselméletével, a Pollyanna elmélettel, Wolfgang Köhler pszichológus egyik alakkísérletével, Pennebaker és társainak funkciószavas vizsgálatával és sok egyéb érdekes dologgal ismerkedhetünk meg.
Az érintett tudományokban jártasabb személyeket talán nem elégíti ki a különböző tudományos elméletek és vizsgálatok szűkszavú ismertetése, azonban ennek orvoslásaként a könyv további olvasnivalóhoz irányítja át az érdeklődőket. Ami talán még zavarhatja az olvasókat, azok olyan stílusjellemzők, mint a bensőséges hangvétel, ami néhol furán keveredik a tárgyilagos tudományos részekkel, valamint a szájbarágós, a tanulságot a fejezet végén mindenáron összefoglalni akaró szentenciák. Ámde a sztorizgatás és a szájbarágás is sajátosságai ennek a műfajnak, amit mindenki el tud dönteni magának, hogy kedvel-e vagy sem.
Mindent egybevetve a könyv eléri a kívánt hatást. Fenntartja az érdeklődést, szórakoztat, olvastatja magát, sokféle új tudásmaggal lát el, és csak annyira, hogy az ne legyen túl megterhelő. Megfelelő olvasmány egy megerőltető nap után, mikor az ember már nem akarja tovább kínozni az agyát, de nem is akarja sorvadni hagyni.
Emellett olyan döbbenetes dolgokra lehet a könyv olvasása közben rájönni, minthogy a Star Trekes ételreplikátorból lehet, hogy nem csak az alkotók ötletszegénysége miatt kérhetik a dolgozók ugyanazokat az emberi ételeket, mint amit egy ma élő amerikai eszik, hanem az időn és téren átívelő kulturális hasonlóságok, valamint a közös szociális és kognitív emberi jellegzetességek miatt. Bár ez még nem oldja meg, hogy más fajok miért esznek a földihez nagyon hasonló ételeket.