Noha mindenki tisztában van azzal, hogy a politikai kommunikáció tervezett és a politikusok tudatosan használnak bizonyos kifejezéseket, érveket beszédeikben, mégis megdöbbentő, mikor a kommunikáció mesterséges szabályozásának olyan kézzelfogható bizonyítékaival szembesülünk, mint például az EMMI ágazati kommunikációnak ajánlott és nem használható elemeit tartalmazó szótára. Ezen kívül persze nap mint nap találkozunk a Nemzeti Dohányboltok logójával, és azon sem lepődünk meg túlságosan, mikor a postaládánkból egy Nemzeti Konzultációs kérdőívet veszünk ki. Többek között ezek a jelenségek irányították a figyelmünket a „nemzet” és a „nép” szavak tudatos elválasztására a kormány kommunikációjában, melyet Orbán Viktor beszédeiben vizsgáltunk meg.

Az említett EMMI szótár többek között olyan szópárokat tartalmaz, mint a „nép” és a „nemzet”, a „közösség” és a „társadalom”, a „segély” és a „támogatás”, amelyek közül a dokumentum előbbieket nem ajánlott szavaknak minősíti, és helyettük utóbbiak használatát javasolja. A hétköznapi beszédben azonban ezeknek a fogalmaknak nem igazán érezzük a szemantikai különbségét, olyannyira nem, hogy egymás szinonimáiként használjuk őket. A „nemzet” és a „nép”, valamint a szótárban olvasható többi fogalompáros szétválasztását tehát politikai és társadalmi céloknak tulajdoníthatjuk, amelyek szétválasztása egy külön eszmetörténeti feltárást igényelnének. Mi erre itt nem vállalkozunk, azonban van pár sejtésünk a „nemzet” és a „nép” elkülönítésével kapcsolatban. A „nemzet” fogalomban egyrészt ott érezzük a habermasi értelemben vett kulturális és etnikai homogenitás illúziójának megteremtését, és ezzel egyidejűleg a más „nemzethez” tartozók kirekesztését. Ennek szép példája a 2015. május 19-i straßbourgi parlamenti vita, ahol Orbán Viktor kijelentette a bevándorláspolitikával kapcsolatban, hogy meg akarja őrizni „Magyarországot magyar országnak”. Másrészt a „nép” szóra rárakódik a magyar történelem hordaléka is, ezáltal érezhetjük a baloldalisághoz való kötődését. Emellett a jelenből is hozzáadódik egy jelentésréteg, amely a népi kultúrát, hagyományokat kisajátító radikális jobboldalisághoz kapcsolódik. Ezt támaszthatja alá Orbán Viktor 2015. április 12-i tapolcai időközi választáson elhangzott beszéde, amelyben a népről egy olyan entitásként beszélt, amelyre a Fidesznek és a kormánynak nincs befolyása, és amiért nem tudnak felelősséget vállalni. Ezzel kvázi a nem-FIDESZ szavazókat azonosította a néppel.

Adatok

Ezeket megfontolva logikusnak tűnik a „nép” szó kerülése és a „nemzet” szó hangoztatása. A két szó egymáshoz való viszonyát Orbán Viktor beszédeinek 25 évet felölelő korpuszán vizsgáltuk. A korpusz 1381 darab szöveget tartalmaz, amelyek különböző események, ünnepi alkalmak, rendezvények során hangzottak el. A szöveggyűjtemény egy az 1989. március 15-i ünnepség alkalmával mondott beszédtől kezdve 2014. szeptemberig tartalmazza Orbán Viktor beszédeit, melyek több helyen is elérhetőek online (pl. kormany.hu, 2007-2010.orbanviktor.hu).

Hipotézisek

A „nép” és a „nemzet” szó szétválasztása azonban egy újabb keletű kommunikációs stratégia, ezért azt feltételeztük, hogy a 25 évet átölelő korpuszban még nem lesz tetten érhető a két szó tudatos elválasztása és a „nép” szó használatának kerülése, azaz a két szó gyakori együttes előfordulására számítottunk. Ebből kifolyólag azt vizsgáltuk, hogy ha a „nép” szó megjelenik Orbán Viktor egy beszédében, akkor a „nemzet” szó megjelenésének esélye nőni fog-e ahhoz képest, ha a „nép” szó nem jelenik meg. Illetve ha a „nemzet” szó megjelenik egy beszédében, akkor a „nép” szó megjelenésének esélye nőni fog-e ahhoz képest, ha a „nemzet” szó nem jelenik meg. Emellett azt is vizsgáltuk, hogy ha baloldali párt van kormányon, akkor Orbán Viktor beszédeiben nagyobb eséllyel jelenik-e meg a „nemzet” és a „nép” szó is, ahhoz képest, amikor jobboldali párt vagy a FIDESZ van kormányon. Ezt azért feltételeztük, ugyanis mindkét kifejezés alkalmas hívószó a közösségi érzelmek mozgósítására, amelyre leginkább ellenzéki pozícióból lehet szükség.

Módszertan

A korpusz alapján három kategoriális változót képeztünk. A nép bináris változó azt tartalmazta, hogy adott beszédben megjelent-e a „nép” szó vagy sem, a nemzet bináris változó pedig azt tartalmazta, hogy adott beszédben megjelent-e a „nemzet” szó vagy sem. A korm három értékű változó azt fejezte ki, hogy a beszéd elhangzásakor baloldali párt volt-e kormányon, vagy jobboldali párt, de nem a FIDESZ avagy a FIDESZ. A fenti hipotézisek alátámasztásához, valamint a változók mérési szintjéhez igazodva Poisson regressziókat illesztettünk.

Elemzés

A Poisson regressziós modelleket úgy illesztettük, hogy a változókat és a köztük lévő interakciókat különböző, egymást követő lépésekben vontuk be. Az általánosított lineáris modellek, és így a Poisson regressziós modellek illeszkedésének jóságát a deviancia mérőszám alapján hasonlíthatjuk össze, amely a telített modell és a definiált modell log-likelihoodjai közötti különbség kétszerese. Egymásba ágyazott modellek esetében a devianciák különbsége khí-négyzet eloszlású, amelynek szabadságfoka a paraméterek számában elért csökkenés. Épp ezért khí-négyzet próbával tudjuk ellenőrizni, hogy a modellbe bevont újabb paraméterek szignifikánsan jobb illeszkedést mutatnak-e. Az ezzel az eljárással kiválasztott modell együtthatói a következő táblázatban olvashatók:

A modell érzékenységét a modell együtthatóinak bootstrappelésével ellenőriztük. 10000-es ismétlésszám mellett a modell együtthatói nem bizonyultak érzékenynek, mindegyik a bootstrap mintákra illesztett modellek együtthatói által kirajzolt konfidenciaintervallumokon belül helyezkedett el.

Eredmények

Az együtthatók alapján számolt esélyhányadosok szerint Orbán Viktor az elmúlt 25 évben előszeretettel beszélt a nemzetről, ha ellenzéki pozíciót foglalt el. Kb. 20-szor nagyobb volt az esélye, hogy a nemzetről beszéljen, ha baloldali párt volt kormányon ahhoz képest, ha a FIDESZ. Ezzel párhuzamban kb. 8,4-szer volt nagyobb az esélye, hogy a népről tartott beszédet, ha baloldali párt volt kormányon ahhoz képest, ha a FIDESZ. A feltételezésünk, miszerint ellenzéki pozícióban szívesebben használja a „nemzet” és a „nép” hívószavakat, az illesztett modell alapján tehát beigazolódott. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a „nemzet” és a „nép” kifejezések alkalmas hívószavak a közösségi érzelmek mozgósítására, és erre egy politikusnak leginkább ellenzéki pozícióban lehet szüksége.

A „nemzet” és a „nép” szavak különválasztásával kapcsolatban pedig azzal a feltételezéssel éltünk, hogy mivel a szópáros szemantikailag nagyon közel áll egymáshoz, valamint szétválasztásuk egy újabb keletű, politikai célú kommunikációs stratégia, amely az egész korpuszban nem érhető tetten, az egész korpuszon vizsgálva az egyik szó előfordulása növeli az esélyét a másik szó előfordulásának. Az illesztett modell alapján számolt esélyhányadosok ezt a hipotézist is javarészt alátámasztják, ugyanis kb. 5,9-szer volt nagyobb az esélye az elmúlt 25 évben, hogy Orbán Viktor a „nemzet” szót használta, ha a „nép” szó is megjelent egy beszédében. Emellett kb. 2,3-szor volt nagyobb az esélye, hogy a népről is beszéljen, ha a nemzetről is szót ejtett.

Ez utóbbi esélyhányados azonban mutatja, hogy van némi eltolódás a „nemzet” szó preferálása felé, azonban a „nép” szó esélyét így is növeli a nemzetről való beszéd. Az illesztett modell tehát alátámasztja, hogy a vizsgált szavak mesterséges különválasztása és a „nép” szó használatának kerülése a korpuszra általánosságban nem volt jellemző, az egyik fogalom megjelenése ugyanis növeli a másik fogalom megjelenésének esélyét, amely a szemantikai hasonlóságuknak köszönhető. Azonban eltolódás tapasztalható a „nemzet” szó használatának javára, amely azt mutatja, hogy a korpuszban valamennyire mégis tetten érhető a „nemzet” szó preferálása a „nép” szóval szemben, amelyet érdemes lenne időben is megvizsgálnunk.