Nem tudunk úgy eltölteni egy napot olvasgatással, hogy ne fussunk bele egy aktuális siránkozásba arról, hogy haldoklik a print média, az online ingyenesség pedig az igénytelenség és a content farm-ok melegágya. Sajnos kevés szó esik arról (különösen hazánkban) hogy vannak akik nem sírnak, hanem cselekszenek és megpróbálják újragondolni az újságírást az internet és az adatok korában, ennek eredménye az adatújságírás.

Az adatújságírás egyik forrásának Adrian Holovaty (programozó/újságíró, a népszerű Django webprogramozási keretrendszer egyik megalkotója) A fundamental way newspaper site need to change esszéjét szokás tekinteni. Holovaty szerint ideje szakítani a „sztori centrikus”, azaz egy-egy történetet középpontba állító közlési formával mivel ez nem teszi lehetővé hogy a különböző platformokhoz tudjuk adaptálni a híreket. Egy hír magját a felhasznált adatok és azok alapvető elemzése alkotja, ezt a központi elemet tudjuk hordozni a print, mobil, webes és egyéb felületek között. Holovaty erről nem csak szépen tud írni, hanem Every Block oldalával elképzelését bizonyította is, ahol helyi híreket gyűjtenek csokorba az érdeklődők számára. Egy helyi hír általában nagyon helyhez kötött és a benne szereplő adatok is egy (viszonylag) szűk univerzumban értelmezhetőek, ez pedig egy számítógép számára nagyban megkönnyíti az automatikus feldolgozást. Azonban a lokális, adatcentrikus hírek csak egy kis szeletét teszik ki a hagyományos médiának is.

Manapság minden cég elkerülhetetlenül adatokat generál működése során, ezek feldolgozása az üzleti intelligencia területe. De van egy olyan terület ami szintén adatokkal dolgozik; az újságírás. A zsurnaliszták adatokkal dolgoznak (persze itt nem a bulvár médiára gondolok), alapesetben a gazdasági újságíró lételeme a gazdasági statisztika, de a sportújságíró sem lehet meg adatok nélkül, és hát egy riport is jó ha adatokkal van megtámogatva. Szerencsére a klasszikus újságírók nem azok a profithajhász, bezárkózó emberek és felismerték hogy a negyedik hatalmi ág is sokat tehet azzal a demokráciáért ha közzéteszi az általa összeszedett anyagokat. Ezt pedig a New York Times és a Guardian lapok profi módon tették meg. Nem csak egyszerűen letölthetővé tettek adatokat, hanem jól megtervezett API-kat hoztak létre erre.

A Guardian Datablog projektje a legjobb példa arra hogy nem kell programozónak válnia egy újságírónak ahhoz hogy adatokkal foglalkozzon. Minden cikk (vagy poszt?) alapja egy adathalmaz, ami külön le is tölthető. Az írások tulajdonképpen rövid elemzések, de nem mennek bele a technikai részletekbe. Az adatok "felmondását" elkerülik, inkább különféle (bárki számára elérhető) vizualizációs technikákat alkalmaznak hogy elmondják mi van az adatok mögött. Az embernek az a benyomása hogy ez egyrészt pofon egyszerű, de miért nem csinálják mások is ez? Miben különbözik ez a megközelítés a The Economist, vagy a HVG grafikáitól? Erre még nincs válasz. A Guardian nyomtatott verziójának olvasótábora rohmléptekben apad, az online változat olvasottsága nő és már többen Egyesült Királyságon kívül mint hazájában. Az online felület jövedelmezővététele kemény dió viszont ez az egyetlen járható út. A brit lapnál már elhatározták hogy a digitális verzió az irány adó (ez az ún. digital first irányelv) és keresik az új utakat..