Miután felderítettük a politikai blogok hálózatát, elemezgettük és előadtunk róla, épp itt az ideje, hogy szétromboljuk, ahogyan egy rendes LEGO-építményt illik. Na de mennyire ellenálló az építményünk? Szétesik egy jól irányzott csapástól vagy fogainkat és körmeinket segítségül véve kell szétszednünk az elemeket? Mit tegyen egy gonosz manó, ha nem tetszik neki, hogy a különböző nézeteket képviselő oldalak között összeköttetéseket, utakat találhatunk? Posztunkban a hálózat támadásának két stratégiáját vetjük össze.
Hogy szétbombázzuk az 1195 kapcsolattal összekötött 747 blogból és híroldalból álló hálózatunkat, két stratégiát vetettünk be Albert Réka, Hawoong Jeong és Barabási Albert László cikke alapján. Az első stratégia a random meghibásodások mintáját követi. Mivel egy hiba véletlenszerűen jelentkezik, mi is véletlenszerűen választunk ki egy-egy weboldalt, és töröljük minden kapcsolatával együtt. Majd jön a következő oldal, azt is töröljük, és így tovább. A második stratégiát követve azonban nem bízzuk a véletlenre a rombolást, hanem megkeressük a hálózat igazán fájó pontjait és azokat támadjuk meg. Barabásiék cikkétől eltérően nem a legnagyobb fokszámú (legtöbb kapcsolattal bíró) oldalakat szüntettük meg, hanem a legnagyobb PageRank értékkel rendelkezőket. (Ezt előzetesen kipróbáltuk, és a PageRank támadás nem sokkal, de valamivel hatásosabb tömegpusztítónak bizonyult.) A rombolást addig folytathatjuk, míg el nem fogy az összes oldal, de mivel mi éppen azon vagyunk, hogy kiélhessük a destruktív hajlamunkat, annak örülünk, ha minél kevesebb oldalt megsemmisítve tudjuk szétszedni a hálózatot.
És hogy melyik a nyerő stratégia, a véletlenszerű vagy a PageRank érték szerinti támadás, a következő két videó elárulja:
Mindkét videón 100 oldalt iktattunk ki egyik és másik stratégia szerint. Azt valószínűleg sejthettük, hogy ha a PageRank érték szerinti legfontosabb oldalakat semmisítjük meg, a hálózat súlyos sérüléseket szenved és hamar szétesik. Az azonban meglepő lehet, hogy a random támadások szinte meg sem kottyannak a hálózatnak, és alig történik valami a szerkezetével.
Ahogy Barabásiék cikkében is olvashatjuk, ez annak köszönhető, hogy a vizsgált hálózat - ahogyan a valós hálózatok többsége - skálafüggetlen, tehát nagyon sok olyan weboldal van a hálózatban, amely kevés kapcsolattal rendelkezik, és csak néhány olyan oldal van, amely nagyon sokkal. Ezért van az, hogy ha véletlenszerűen támadunk, jóval nagyobb valószínűséggel fogunk ki olyan oldalt, amelynek csak kevés kapcsolata van, és a hálózat szerkezetére nézve nincs különösebb jelentősége a kiiktatásának. Míg ha a PageRank érték szerint támadunk, akkor pont azokat az oldalakat semmisítjük meg, amelyek központi jelentőségűek a gráf szerkezetében.
Ezt a jelenséget szemlélteti a következő ábra is, csak a hálózat egy másik tulajdonságának szempontjából. Az ábra azt mutatja, hogy hogyan változik a hálózatban az átlagos úthossz a véletlenszerű és a PageRank támadások hatására. Az eredeti hálózatban kb. 3,26-os volt az átlagos úthossz, azaz bármelyik oldaltól egy másik bármelyik oldalig nagyjából három oldalon keresztül jutottunk el átlagosan. A PageRank támadás hatására az egyre fogyatkozó hálózatban az átlagos úthossz szinte azonnal növekedni kezd, ami azt jelzi, hogy fontos összekötő elemeket szüntettünk meg. Az oldalak csupán egytizedének törlésével szét is esik a hálózat, és az átlagos úthossz értéke is leesik. A random támadások azonban nincsenek nagy hatással az átlagos úthosszra, az oldalak ¾-ét is törölnünk kell ahhoz, hogy megérezze a támadást a hálózat és elkezdjen szétesni.
Ha tehát van egy skálamentes hálózatunk, és szét szeretnénk rombolni, a legjobb amit tehetünk, hogy kiiktatjuk a szerkezetileg legfontosabb elemeket. A fontosságot pedig megítélhetjük fokszám, PageRank, köztesség vagy más szimpatikus centralitásmérték alapján.