Falyuna Nóra írása
Lévén, hogy a nyelvhasználat nemcsak grammatikai kategóriákból tevődik össze, ezért a nyelvtechnológiai fejlesztésekhez szükséges további, a nyelvhasználatot lehetővé tevő mentális és egyéb tényezők vizsgálata. Ilyenek többek között a kognitív nyelvészet eredményei, például az ontológiakészítés, a szentimentelemzés, illetve a tartalomelemzés érdekét is szolgáló fogalmi metaforák témaköre.
A metafora szó az emberek többségének az irodalmi szövegekben a szemléletesség, valamiféle hatás kiváltásának eszközeként használt költői képet jelenti. Ám a metaforák használata koránt sem korlátozódik csupán az esztétikai szövegekre. A mindennapi nyelvhasználat során is számos metaforikus kifejezést hívunk segítségül gondolataink, érzéseink megjelenítésére úgy, hogy gyakran nem is vagyunk tudatában annak, hogy metaforát használunk. Sőt, nem csak a köznyelvben, még a szaknyelvek esetében is élünk metaforák használatával.
A kognitív nyelvészeti irányzat hívta föl a figyelmet arra, hogy a metaforikus nyelvi kifejezések áthatják életünk minden területét, és hogy a metaforák nem pusztán nyelvi szinten jelennek meg, annál jóval többek: gondolkodásunk részét képezik. Ilyen értelemben a metaforák fogalmi jellegűek, tapasztalati eredetűek, következésképp fogalmi metaforákkal van dolgunk, amelyek a beszéd során metaforikus nyelvi kifejezések formájában öltenek testet.
Fogalmainkat a minket körülvevő (fizikai és szociális) valóság megtapasztalása során, mentális reprezentációkként konstruáljuk. A kognitív feldolgozás folyamatában a környezeti ingereket szelektáljuk figyelmünk irányításával, majd a vett ingereket kódoljuk, illetve az információkat értelmezzük. Ezekből következtetéseket vonunk le, és értékeljük is őket (így a mentális és a nyelvi reprezentációk is magukban hordoznak bizonyos ítéleteket). A megszerzett, és értékelt információink leképeződnek emlékezetünkben, absztraháljuk őket, valamilyen általánosabb jelentést, fogalmat hozunk belőlük létre, majd absztrakt struktúrába rendezve fogalmi sémákat alkotunk, amelyek egy adott prototípus köré szerveződnek.
Ez a prototípus alapú megközelítés a kognitív nyelvészet értelmezése a kategorizáció folyamatának leírására. A prototípus-elmélet lényege röviden összefoglalva abban áll, hogy a kategorizáció tipikalitási feltételekkel (a kategóriára jellemző tulajdonságokkal) kijelölt prototípusok segítségével történik. A prototípus az összes tipikalitási feltétellel rendelkezik, ám nem szükséges, hogy minden kategóriába tartozó tag minden tulajdonsággal bírjon, lényeg, hogy a tulajdonságok a tagok között megosztva jelen legyenek. A tagok között legyenek hasonlóságok, ám nem szükséges, hogy minden tag minden másik taggal megegyező tulajdonsággal bírjon. Ez az elgondolás a családihasonlóság-elve, amelyre épül a prototípus-elmélet. (Röviden összefoglalva: a meglévő tulajdonságok különböző kombinációkban jelennek meg a tagok között, és így a „család” nem definiálható egyetlen közös tulajdonsággal, hanem az köti össze a tagokat, hogy bizonyos tulajdonságok megegyeznek köztük.)
A kategorizáció tevékenysége egy velünk született, mindennapos, jellemzően nem tudatos képességünk, melynek során a világban tapasztaltakat kategóriákba, fogalmi sémákba rendezzük. A kognitív irányzat szerint ezek a kategóriák nem merevek, hanem a környezeti ingerek hatásra módosulhatnak, így a minket körülvevő és általunk befogadott (fogalmilag megkonstruált) világ nemcsak közegét képezi gondolatainknak, hanem teremtője is annak.
Mivel nyelvi kifejezéseink fogalmi jellegűek, ha a külső ingerek hatására fogalmainkban változás történik, az megjelenik azok nyelvi reprezentációiban is, következésképpen a szójelentés is módosulhat. Az efféle jelentésváltozások a kognitív megközelítés alapján (gyakorta) metaforikus, illetve metonimikus eredetűek.
Egy fogalmi metafora két tartományból tevődik össze: forrástartományból és céltartományból. A két tartomány összekapcsolása során egy a forrástartományból származó fogalmat társítunk egy a céltartományhoz tartozó fogalomhoz, így előbbi segítségével konceptualizáljuk utóbbit. Ez az összekapcsolás jelentkezik metaforikus nyelvi kifejezéseinkben.
Ezt az összekapcsolódást bizonyos megfelelések teszik lehetővé. A megfelelések részlegesek, mert a két tartománynak nem minden kognitív eleme kapcsolódik össze. Némely forrástartománybeli elem kapcsolódik egyes céltartománybeli elemhez. Az, hogy nem minden elem képeződik le valamilyen másik elemre, illetve nem minden elemre képeződik le egy másik elem, teszi lehetővé, hogy a későbbiekben új fogalmi metaforák létesülhessenek, illetve új metaforikus nyelvi kifejezéseket alkalmazzunk.
Mivel a fogalmak közti megfelelések részlegesek, egy forrástartomány több céltartomány konceptualizálásában részt vesz, és vice versa: egy céltartomány több forrástartomány segítségével értelmezhető. Ennek oka a forrástartományból használt elem jelentésfókusza, amely a fogalmi metafora fő témájává válik.
Konkrét példán szemléltetve:
Vegyük azt a kifejezést, hogy „ég a szerelemtől”. Ebben a SZERELEM TŰZ fogalmi metaforát fedezhetjük föl, melyben a SZERELEM a céltartomány, amelyet az TŰZ mint forrástartomány segítségével értünk meg.
A fogalmi metafora fő fókusza a TŰZ fő témája, amelyet leképezünk a SZERELEMre, jelen esetben a TŰZ intenzitása (ég a szerelemtől, lángra lobbantotta szívét, kihűltek érzéseik). Ám mivel nem vesz részt a metafora létrejöttében sem a TŰZ, sem a SZERELEM fogalmát alkotó összes kognitív elem, a megfelelések részlegesek:
Forrás: TŰZ => Cél: SZERELEM
égő dolgok => szerelmesek
tűz intenzitása => az érzelem intenzitása
tűz lángra lobbanása => szerelem kialakulása
Ahogy korábban írtam, a környezeti ingerek hatására fogalmainkban módosulások mehetnek végbe, tehát a kognitív feldolgozás során kialakított kategóriánk nem merevek, változhatnak. Ez teszi lehetővé, hogy a világ változásával új fogalmakat, ezáltal új fogalmi metaforákat konstruáljunk.
Például a technológia és a tudományok fejlődése következtében megjelent a SZERELEM GÉP fogalmi metafora (nyelvi reprezentációja például a „szerelmük igen jól működik”, ennek jelentésfókuszában a GÉP, és így a SZERELMI KAPCSOLAT működése lesz).
Ennél a példánál láthatjuk, hogy itt már nem pusztán a SZERELEM, hanem a SZERELMI KAPCSOLAT alkot metaforát a GÉP fogalmával, ám a nyelvi reprezentáció során a szerelem szót használjuk. Ennek oka az, hogy fogalmaink konceptualizálásában, és szavaink jelentésváltozásában nem csak metaforák játszanak fontos szerepet, hanem metonimikus kapcsolatok is.
A metonímia és a metafora között egyezik, hogy mind a kettő esetében egy fogalom egy másik fogalom megértésében játszik szerepet, tehát egy entitás egy másik entitást „helyettesít”, és így az egyik megjelenítésére szolgáló nyelvi kifejezések használhatók a másik reprezentálására is.
Különbség, hogy míg metafora esetében a két fogalom két külön tartományból kerül ki, addig a metonímia esetében a két entitás (közvetítő-és célentitás) ugyanabba a fogalmi tartományba tartozik, tehát tapasztalatainkban együtt jelentkeznek.
Előző példánkra visszatérve, a szerelem szó jelentései, és használati lehetőségei metonimikus összefüggések eredményei. A SZERELEM idealizált kognitív modelljében, fogalmi keretében megjelennek a szerelmes felek, az általuk érzett érzelem, a köztük lévő kapcsolat, az ezzel jelentkező viselkedések, attitűdök, stb. Példánkban a SZERELMI KAPCSOLAT jelent meg, ám a metaforikus kapcsolat a SZERELEM és a GÉP között létesült, a nyelvi kifejezés ezt a kapcsolatot reprezentálta. Miként lehetséges ez?
Úgy, hogy metonimikus viszonyok eredményezhetnek további metaforikus kapcsolódásokat. Első lépésben tehát a SZERELEM A SZERELMI KAPCSOLAT HELYETT metonímiát megalkotjuk (például: szerelmük igen erős kifejezésben nem a SZERELEM, hanem a SZERELMI KAPCSOLAT az erős). A következő lépésben metaforikusan összekapcsoljuk egy más tartománybeli elemmel, jelen esetben az ERŐvel.
A kognitív nyelvészet e vizsgálatai lehetővé teszik többek között a poliszémiák másfajta megközelítési módját. Poliszémia alatt a többjelentésű szavakat értjük, melyek esetében a több jelentések között van valamiféle kapcsolat, nemcsak véletlenszerűek. Ez a kapcsolat nem csupán a közös etimológiában állhat, hanem a fentebb részletezett metaforikus és metonimikus összefüggésekre vezethető vissza.
Továbbá fontos szerepet kap a neológ kifejezések, a neologizmusok vizsgálatában is. A neologizmusokban megjelenő metaforák és metonímiák vizsgálatáról, neologizmusok elemzéséről olvashatunk például Sólyom Réka írásaiban: Neologizmusok a mai magyar szókészletben; Neologizmusok kognitív szemantikai megközelítése; Szóösszetétellel keletkezett neologizmusok szemantikai szerkezetének vizsgálata.
Ezen túlmenően a fogalmi metaforák vizsgálata lehetővé teszi, hogy fogalmaink hálóba rendeződését is vizsgáljuk, amely minden olyan területen hasznos lehet, ahol az asszociáció szerephez jut. Például különféle pszichológiai kísérletek során, gondoljunk a pszichoanalízis szabad asszociációs módszerére, melynek esetében azáltal, hogy fogalmaink kapcsolatban állnak egymással elménkben, egyikről a másikra asszociálunk, és ezt nyelvileg reprezentáljuk. Ennek feltárása során az elsőre szabadnak, és érthetetlennek tűnő asszociációk megmutatják, hogy a páciens elméjében milyen fogalom milyen más fogalmakkal áll kapcsolatban, és így következtetni lehet azok tapasztalati eredetére.
Vagy mivel a fogalmi metaforák egyik leggyakoribb céltartománya az érzések és az érzelmek, a metaforák vizsgálata az érzelmi reakciók, érzelem megnyilvánítások, érzelemterminusok kutatásában is részt vállalhat.
Asszociatív kapcsolatokat kihasználhatnak olyan esetekben is, ahol szükséges az érzelmekre hatás, a szemléltetés, esetleg a manipuláció is, vagy a ferdítés, homályosság, olyan tartalmak megjelenítése, amelyeket nehéz nyelvileg explicitté tenni. Ennek tipikus területei a reklámok, illetve a politikai beszédek, kampányok. George Lakoff politikai nyelvben megjelenő metaforákkal kapcsolatos kutatását mutatja be a szerző Moral politics c. művében, valamint a Kereső Világon találhatunk egy rövid összefoglalást róla.
A marketingben és a reklámokban előszeretettel kihasznált metaforikus és metonimikus viszonyok vizsgálatáról olvashatunk például Horváth Dóra és Mitev Ariel Zoltán írásában.
Ahogy már korábban írtam, metaforák a szaknyelvekben is használatosak. A szaknyelvi metaforákat egyfelől az motiválja, hogy a gyorsan lezajló változások következtében nincs idő fokozatosan megszokni és megismerni az új jelenségeket, és azok bonyolult megnevezéseit, ezért „egyszerűbb” metaforikus kifejezéseket használnak rájuk, hogy így közelebb hozzák a megnevezés tárgyát, sőt gyakran a szaknyelv és a köznyelv közti átjárást is metaforák biztosítják.
Szaknyelvi metaforákkal kapcsolatban gondoljunk például az anatómiai szakterminológiára: ádámcsutka, dobhártya, fülkagyló, mellkas; vagy a számítástechnika egér, vírus, kukac szavaira. A szaknyelvi metaforák témakörét tárgyalja többek között Tolcsvai Nagy Gábor Kemény és puha, avagy metafora a szaknyelvben c. írása. (1989, In: Bíró Ágnes (szerk.): Szaknyelvi divatok. Gondolat Kiadó, Budapest.).
A metafora és a metonímia vizsgálata fontos fogódzó lehet a pragmatikai kutatásokban is. Erről olvashatunk például Bencze M. Ildikó A metonímia a kognitív pragmatikaelméletek tükrében c. cikkében, vagy Nemesi Attila László Az alakzatok kérdése a pragmatikában c. könyvében, illetve a pragmatika funkcionális kognitív megközelítésére ajánlom Tátrai Szilárd: Bevezetés a pragmatikába c. könyvét.
Falyuna Nóra a Károli Gáspár Református Egyetem MA hallgatója Terminológia mesterszakon. Emellett főbb irányultsága a kognitív nyelvészet, azon belül is különösen a fogalmi metaforák világa. Érdeklődési körében kiemelten fontos szerephez jut továbbá a nyelvfilozófia, illetve a pragmatika területe.
