A bayesiánus statisztika ma valahogy ott van a levegőben, a big data, data science és machine learning buzzwordök mellett egyre gyakrabban halljuk, hogy bayesian data analysis. Ennek tükrében érthető, hogy a szűk szakmán kívül is sokakat érdekel mit is fed ez a fogalom. Sharon Bertsch McGrayne nagyon deskriptív, de a Twitter korában túl hosszú című könyve a The Theory That Would Not Die: How Bayes' Rule Cracked the Enigma Code, Hunted Down Russian Submarines, and Emerged Triumphant from Two Centuries of Controversy betekintést nyújt a Bayes-tétel születésének körülményeibe és leírja a hihetetlen népszerűségéhez és sokoldalú alkalmazhatóságához vezető útját.
A kötettel foglalkozó kritikák szeretik a szerző szemére vetni, hogy nem nagyon időzik el az elmélet matematikai hátterével, de szerintünk ez nem is baj, ui. erre ott van sok-sok remek szakkönyv. Azzal viszont egyet kell értenünk, hogy nem az átlagos olvasó a célközönség, hanem a motivált emberek. Ez alatt nem csak a statisztikusokat értjük, hanem azokat, akik pl. érdeklődtek már a spam-szűrők működése, vagy a szerzőség megállapításának kérdése iránt.
A könyvvel kapcsolatban egyedüli problémánk az, hogy színvonala nem egyenletes, s ez nem csak az egyes fejezetekre, hanem azok alrészeire is vonatkozik. Cserébe viszont tisztes iparos munka, kevesebb mint 300 oldalon átrágva magunkat átfogó képek kaphatunk a Bayes-tétel világáról és biztosak vagyunk abban, hogy lesznek akik mélyebben is meg akarnak majd ismerkedni a témával miután letették a könyvet - ennél többet egy ismeretterjesztő műtől nem is kell elvárni.
