Gyűlnek rólunk az adatok. A mobilszolgáltatónk nálunk is jobban tudja, hol leszünk holnap ilyenkor, kedvenc online könyváruházunk barátainknál is jobban el tudja találni melyik új kötet okozna nekünk feledhetetlen élményt, a sarki hipermarket bizton számít arra, hogy holnap elfogy a kenyerünk s ismét betérünk vásárolni. Az NSA terrorista-gyanús emberek után kutat az online világban, az arab tavasz kapcsán pedig a forradalmak megjósolhatósága napjaink egyik kedvenc kérdésévé vált. Végre rendes tudománnyá válhat az emberi viselkedés előrejelzése?
Kiszámíthatóak vagyunk!
Barabási Popper Prediction and Prophecy in the Social Sciences című esszéjére többször is hivatkozik, mint a társadalmi folyamatok előrejelezhetetlenségét legjobban kifejtő műre.
Miközben az előrejelzésnek és a véletlenszerűségnek ezen a bizonytalan határvonalán töprengünk, rá kell jönnünk, hogy akármilyen tekintélyes és nagy hatású gondolkodó volt Popper, nem feltétlenül volt igaza. Állításával ellentétben nincs rá szilárd bizonyíték, hogy a társadalmi rendszereket nem lehet előre jelezni.[...]
[...] Az előrejelző eszközök, első sorban üzleti érdekektől hajtva, folyamatosan fejlődnek, különösen azok, amelyek az egyéni viselkedés mérésére szolgálnak. És a pontosság növelése érdekében ezek az eszközök a jövőben az egyének helyett egyre inkább az őket magukba foglaló csoportokra fognak koncentrálni, mert amikor az ember eltér a szabályszerű, megszokott viselkedéstől (például munka után nem egyenesen haza, hanem előbb a sörözőbe megy), gyakran a barátai tehetnek róla.Az előrejelző eszközök hatóköre is ki fog bővülni néhány percről néhány órára, ami cselekvéseink rövid távú tehetetlenségét tekintve elképzelhető időtartamnak tűnik. És amikor ugyanezek az eszközök az egy- vagy többnapos előrejelzésre való áttéréssel birkóznak, eleinte pontatlanok lesznek, mint évtizedekkel korábban az időjárás-előrejelzés. Ám előrejelző képességük szükségképpen fejlődni fog, és egyszer csak azt látjuk majd, hogy a jövő már egyáltalán nem olyan talányos, mint korábban volt. (Barabási Albert László: Villanások)
A fenti idézet remekül kifejezi vágyunkat. Az üzleti élet és maga a politikai is egyre nagyobb igényt tart arra, hogy valamilyen módon előre tudja jelezni az egyéni és csoportos viselkedést. Mielőtt hátradőlnénk és megnyugodnánk, hogy a fizika és az alkalmazott matematika eszköztára hamarosan meghozza a várva várt áttörést nézzük meg egy kicsit, miről is beszélt Popper.
Kis kitérő
A Barabási által hivatkozott esszét helyezzük először kontextusba. Popper tudományfilozófus volt, aki mélyen hitt a racionalitásban. Ennek ellenére meg kellett élnie a nácizmus térnyerését és hazája, Ausztria elhagyására kényszerült. A világháború alatt írta az Open Society and Its Enemies című könyvét (ennek címe köszön vissza tanítvány, Soros György alapítványának nevében), ami tulajdonképpen a diktatúrákra alkalmazta tudományfilozófiai nézeteit. Popper szerint a tudomány lényege, hogy megadja cáfolhatóságának feltételeit (falszifikálható). A tudományhoz hasonlóan egy nyílt, demokratikus társadalom nem hibátlan, hanem rendelkezik a korrekció képességével (szabad véleménynyilvánítás, szabad választások, nyílt viták stb). 1945-ben ez nyílt állásfoglalás volt a fasizmussal és a kommunizmussal szemben, s ettől kezdve tudományfilozófusunk időről-időre visszatért ehhez a témához.
A Prediction and Prophecy a marxizmust kritizáló hosszabb könyvecske, a The Poverty of Historicism előfutára. Popper célja, hogy a történelmi materializmus és a tudományos szocializmus, s így minden tudományos köntösbe bújtatott ideológia cáfolatát adja. Nagyon leegyszerűsítve, a történelmi materializmus és a tudományos szocializmus szerint a történelem menete szükségszerű változások sorozata, melynek elkerülhetetlen vége a kommunizmus. Mivel a történelmi változásokat törvények alakítják, egy-egy társadalmi jelenség előrejelezhető. Akit jobban izgat a kérdés, annak Balibar Marx filozófiája című rövid könyvét ajánljuk.
Popper historicizmusnak nevezi azt a doktrínát, mely szerint a politikacsináláshoz a történelmi szükségszerűségek ismerete szükséges. Ennek két tétele van:
The task of social sciences is fundamentally the same as that of the natural sciences - to make predictions, and, more especially, historical predictions, that is to say, predictions about the social and political development of mankind.
Once these predictions are available, the task of politics can be determined.
Azaz, ha vannak társadalomtudományi általános törvények, akkor adott hogy mit kell tennünk. Vitának helye nincs, hiszen a társadalmi törvényszerűségek egyben kijelölik a szükséges cselekvéseket is. Csakhogy Popper szerint a társadalomtudományok nem egészen úgy működnek, mint a természettudományok.
A természettudományokban a predikció mindennapos. Ennek vannak feltételes esetei, pl. ha nem tartom a kezemben a könyvemet, akkor az leesik. Vannak feltétel nélküli predikciók is, melyeket általános törvényeknek is nevezhetünk. Pl. abból, hogy minden tárgy leesik ha megszűnik az alátámasztása, levezethető a gravitáció. Popper szerint azonban a társadalomtudományokban nincsenek ilyen általános törvények vagy feltétel nélküli predikciók. A természettudományokban azért lehetséges általános törvényszerűségeket találni, mert
long term prophecies can be derived from scientific conditional predictions only if they apply to systems which can be described as well isolated, stationary and recurrent.
Ennek tükrében a társadalomtudományok fő feladata
It is to trace the unintended social repercussions of intentional human actions.
Hasznuk a politikacsinálásban pedig
They do not allow us to make historical prophecies, but they may give us an idea of what can, and what cannot be done in the political field.
Látható, Popper egyáltalán nem tagadja a társadalomtudományok képességét arra, hogy előrejelzést tegyenek. Egyedül azt tagadja, hogy a természettudományokhoz hasonlóan általános törvényekkel állhatnak elő.
Reflexivitás
Soros György, még mielőtt a pénzügyek felé fordult volna, Popper diákja volt. Hiába lett belőle befektetési guru, fektette meg az angol fontot és csinált hihetetlen vagyont, filozófus énjét nem tudta kiiktatni. Saját bevallása szerint Soros pénzügyi stratégiáját Popper falszifikációs elméletére alapozta, amit megannyi kötetben osztott meg már, ezek közül a magyarul is hozzáférhető A nyílt társadalom avagy a globális kapitalizmus megreformálásból szemezgetünk, hogy jobban megértsük miben különbözik az emberi társas világ a fizikai objektumok valóságától.
Soros filozófiájának központi eleme a reflexivitás. Popper nem szándékos következményeknek (repercussions of intentional human actions) nevezi azt a tényt, hogy cselekedeteinknek nem tudjuk az összes következményét belátni, ergo minden szándékos cselekedetnek vannak szándékolatlan következményei is. Soros ezt a gondolatot viszi tovább a reflexivitással; ha elindítunk egy szándékos cselekvést, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy az nem várt módon visszahathat ránk, ami módosíthatja eredeti elképzeléseinket. A történelmi folyamatokkal kapcsolatban erről így ír Soros:
A különböző résztvevők előítéletei is különböznek, ám sok esetben - és ez különösen igaz a pénzpiacokra - "uralkodó" előítéletekről beszélhetünk. Kezdetben az események kimenetele még alátámasztja az uralkodó nézetet, ám azok egyre túlzottabbá válnak, és ezzel párhuzamosan egyre kevésbé képesek az események sodrára hatni. Következésképpen a megerősítés is elmarad. Az eredmények és az elvárás közötti szakadék mélyülésével egyre nehezebbé válik az uralkodó előítéletek fenntartása. Amikor pedig a résztvevők megkérdőjelezik, sőt megtagadják előítéletüket, egy ellentétes irányú, önerősítő folyamat lendül mozgásba. Minél inkább függ egy uralkodó előítélet az önigazolástól, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez az ellentétes folyamat megindul.
Ennek szellemében minden ágens (vagy nevezzük nyugodtan embernek) gyarló, azaz nem rendelkezik biztos, elmélettel arról hogyan is működik a társas világ, hanem folyamatosan teszteli elméleteit és a történések függvényében alakítja azokat. Ez nem sima gyarlóság, hanem radikális gyarlóság, ami a reflexivitással párosulva
olyan visszafordíthatatlan történelmi folyamatokat tesz lehetővé, amelyek kizárják az időtállóan érvényes általánosításokat. Pontosabban: a reflexív eseményekből általánosított következtetéseket nem vizsgálhatjuk meg újra és újra, hiszen a kezdeti és végső feltételeket nem ismételhetjük meg.
Akkor előre lehet jelezni bármit?
Természetesen igen - de számolnunk kell azzal, hogy nagyon behatároltak a lehetőségeink, amikor emberekről beszélünk. Popper és Soros arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor emberekről beszélünk, akkor nem tudunk univerzális törvényeket alkotni, csak az adott kontextusban, az adott társadalmi körülmények között, az adott időben mondhatunk ki szabályszerűségeket. De gondoljunk csak bele, a középkorban, vagy az ősközösségi társadalmakban alkalmazhatjuk a modern közgazdaságtan elméleteit? Tudhatunk arról valami, hogy a mostani szegénységellenes programok működhettek-e volna a múltszázadban, vagy működni fognak-e harminc év múlva is?