Két korábbi posztunkban (itt és itt) megnéztük, hogy a CHILDES adatbázis magyar nyelvű adatain hogyan változik a gyermekek összesített szótármérete és a lexikai elemek közötti kapcsolatok száma 17-36 hónapos korig. A mostani posztunkban ugyanezekkel az adatokkal dolgozunk, azonban a gyermekek nyelvfejlődését egyedileg vizsgáljuk, sőt, az egyik anyuka nyelvi hálózatát is górcső alá vesszük. A hálózati megközelítés mellett utánanéztünk a nyelvelsajátítás hagyományos irodalmának is, és ezeket kombinálva próbáljuk feltárni a kapott összefüggéseket.
Bevezetés
A gyermeknyelv vizsgálatával számos tudományterület, köztük a pszichológia, a szociolingvisztika, a nyelvtudomány és az orvostudomány is előszeretettel foglalkozik. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a gyermekek nyelvi fejlődése, az anyanyelv elsajátításának folyamata rendkívül izgalmas és lenyűgöző. A másik ok, amiért olyan nagy figyelem irányul rá, az az, hogy a gyermeknyelv egyfajta „kulcs” az emberi nyelv természetének és kialakulásának a megértéséhez (vö. Tancz 2011). Az élénk vizsgálódás ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy a nyelvelsajátítás máig az emberi lélektan egyik legrejtélyesebb jelensége. Valójában nem tudunk kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy miként jut a gyermek a nyelvi rendszer birtokába (vö. Lengyel 1981). Két fő forrásként mindenesetre a biológiai örökséget és a környezet szerepét tartjuk számon (vö. Tancz 2011).
A nyelvelsajátításban – akárcsak más pszichológiai jelenségek kialakulásában – bizonyos életkoroknak kitüntetett szerepe van (vö. Tancz 2011). Az elsajátítás, illetve a kommunikáció és a beszéd kialakulása folyamatos és ugrásszerű fejlődési menetekben zajlik, és egymást követő, megfordíthatatlan fejlődési szakaszokhoz kötött. A szakaszok univerzálisak, azaz minden gyermekre jellemzőek – nem kapcsolódnak földrajzi területekhez, nyelvekhez, nyelvtípusokhoz vagy kultúrákhoz –, azonban azok kezdete, időtartama és módosulása egyénenként változhat (vö. Kenesei 2004).
Tancz (2011) az alábbi legfontosabb szakaszokat különíti el a gyermekek nyelvi fejlődésében:
|
Fejlődési szakasz |
Időszak |
|
Magzati kommunikáció |
a születésig |
|
Preverbális szakasz |
csecsemőkor |
|
Egyszavas kijelentések szakasza |
10-18. hónap |
|
Távirati beszéd és szótári robbanás |
1,5-3 éves kor |
|
A nyelv kialakulása alapfokon |
3-6 éves kor |
|
Fokozatos gazdagodás és bonyolódás |
7 éves kortól |
Módszertan
A hálózati vizsgálódás alapjául Jinyun Ke és Yao Yao 2008-as tanulmánya szolgált, akik 12 angol anyanyelvű gyermek, 6 fiú és 6 lány nyelvi hálózatát elemezték. Mivel a CHILDES adatbázis nem bővelkedik magyar nyelvű adatokban, mi összesen 5 gyerek, Andi, Éva, Gyuri, Miki és Zoli nyelvfejlődését tudtuk szemügyre venni. Az eredeti tanulmányhoz hasonlóan kétféle hálózattípuson követtük a gyerekek nyelvi adatainak időbeli változását. Az egyik hálózattípus úgy épül fel, hogy a szavak és a köztük lévő kapcsolatok hónapról-hónapra kumulálódnak (accumulative network), a másik hálózattípus pedig csak az adott hónapban elhangzott szavakat és köztük lévő kapcsolatokat tartalmazza (stage network).
Ezeket a hálózatokat két mutató szerint vizsgáltuk meg. Az egyik mutató a gyermekek szótármérete, ami azt fejezi ki, hogy hány szót tartalmaz egy gyermek nyelvi hálózata, azaz hány szót használ beszéd közben. A másik az átlagos fokszám, ami pedig annak a mutatója, hogy egy gyermek nyelvi hálózatában egy szó átlagosan hány másik szóhoz kapcsolódik, tehát mennyire tudja a gyerek egymással kombinálni a szavakat. A szótárméret és a fokszám mellett kíváncsiak voltunk, hogyan alakul a gyermekek lexikai diverzitása, amelyet úgy kapunk meg, ha kiszámoljuk, hogy a gyermek megnyilatkozásaiban jelen lévő összes szó hány százaléka egyedi szó. A lexikai diverzitás tehát a lexikai gazdagságot, változatosságot fejezi ki.
Ezeket a mutatószámokat párhuzamban állítjuk az egyik gyermek és édesanyjának nyelvi gráfjának segítségével, amikkel megvizsgáljuk, hogy mennyire van szinkronban a gyermek nyelvi fejlődése az anyuka beszédével.
A hálózati megközelítés lehetővé teszi, hogy könnyedén megvizsgálhassuk, mely szavak töltik be a legfontosabb szerepeket a gyermekek és az anyák nyelvi hálózatában. Az eredeti tanulmányban a HITS algoritmust használták e célból, amely segítségével ún. hub és authority elemeket azonosíthatunk egy hálózatban. A hubok azok az elemek, esetünkben szavak, amelyek az információt tartalmazó szavakkal kapcsolódnak össze. Az authority elemek azok a szavak, amelyek az információt tartalmazzák. Minél jobb authority szavakkal kapcsolódik össze egy hub szó, annál jobb hub, és annál jobb egy authority szó, minél jobb hubok linkelik.
A jelenlegi kutatásunkban a 17. és a 36. hónap közötti nyelvfejlődésre fókuszálunk, ezért tekintsük meg közelebbről ezt az időszakot a nyelvelsajátítás hagyományos szakirodalma és az általunk is alkalmazott hálózati megközelítés alapján!
A hálózati megközelítés eredményeinek összevetése a hagyományos szakirodalommal
A szótárméret és az átlagos fokszám változása
Az általunk vizsgált időszak kezdete az ún. „egyszavas kijelentések”-szakasz végére esik. Körülbelül a 10. és a 18. hónap között jelennek meg az egyszavas kijelentések (pl. mama, bácsi, vauvau stb.), amelyek Cole és Cole (2000) véleménye szerint egy egész mondatot is jelölhetnek. Tulajdonképpen ez az az időszak, amelyben a később az egész életünket végigkísérő komplex kommunikáció megjelenik (vö. Szomor 2009). Az adatbázisban csak a Zoli nevű kisfiúval készült felvételek esnek erre az időszakra, az ő nyelvfejlődését 17-26. hónapos koráig tudjuk követni. Az 1. és 2. ábra jól mutatja, hogy mindkét megfigyelt mutató (szótárméret és átlagos fokszám) jóval alacsonyabb, mint a következő nyelvfejlődési szakaszban, ahol robbanásszerűen megnő a használt szavak mennyisége és a köztük lévő kapcsolatok sűrűsége is.
Ez egybevág a szakirodalomban megfigyeltekkel, ugyanis azt olvashatjuk, hogy valamikor másfél-kétéves kor környékén megváltozik a gyermekek beszédprodukciója, látványosan gazdagodni és bonyolódni kezd a nyelvhasználatuk. E változás a lányok esetében kissé korábban, a fiúknál később következik be (vö. Tancz 2011). A gazdagodás szótári robbanást jelent, amelynek során ugrásszerűen nő a szókincs, az aktív és a passzív szavak tekintetében egyaránt (vö. Butzkamm- Butzkamm 2008). A bonyolódás alatt azt értjük, hogy a gyermek elkezdi kombinálni az aktívan használt szavakat - megjelennek tehát a kétszavas kijelentések. A gyermek ekkortól kezdi anyanyelve szintaxisát megérteni (vö. Herrmann-Fiebach, 2007:69). Fokozatosan eljut a szómondatoktól az ún. telegrafikus beszédhez, amely már a mondatszerű közlések előhírnöke. Zoli nyelvi hálózatai alapján is levonhatóak ugyanezek a megállapítások, az ő esetében 20 hónapos kortól beszélhetünk szótári robbanásról és bonyolódásról. Ekkor a nagyjából 20 szavas szótára hirtelen 1000 szó fölé, a szavak átlagos fokszáma pedig kb. 2-ről 4,5 fölé emelkedik, és egyik sem tér vissza ilyen alacsony szintre. Az 1. videó Zoli kumulatív nyelvi hálózatának növekedését mutatja hónapról-hónapra, a hirtelen szótári robbanását 0:07-nél láthatjuk.
1. videó
Ebben az időszakban, de kicsit később alakul ki az ún. flexiós beszéd, amikor a gyerekek elsajátítják a különböző nyelvtani elemeket (pl. toldalékok, igekötők, névelők), és egyre bonyolultabb szerkezetű mondatokat képesek közölni és megérteni (részletesebben l. Gósy 2005). Az alaktani szabályokat elsajátítva a gyermek gyakran már nem a környezetéből hallott szóalakokat utánozza, hanem a különböző nyelvtani elemek használati szabályainak felismerése után maga igyekszik megalkotni a megfelelő formákat. A grammatizálódási folyamatban így szükségszerűen megjelenik a túlszabályosítás is, például mikor Miki a „patkánnyal” helyett „patkányval”-t, „söpör” helyett „söpöz”-t mond.
Az 2. videó Miki, a 3. videó Éva, a 4. videó Andi kumulatív nyelvi hálózatának növekedését mutatja hónapról-hónapra.
2. videó
3. videó
4. videó
Andi, Éva, Gyuri és Miki nyelvfejlődéséről már a távirati beszéd és szótári robbanás időszakából (nagyjából 1,5-3 éves korig) vannak adataink, de Zoli nyelvi adatai is átlógnak erre az időszakra. A szótárméret és az átlagos fokszám változásáról az öt gyerek nyelvi hálózata alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a gyerkőcök nyelvi fejlődése alapvetően különböző, de egyes szempontok szerint mégis hasonló utat járnak be (1. és 2. ábra). Ez abban nyilvánul meg, hogy mind a szótárméret, mind a fokszám ingadozik az idő előrehaladtával, habár minden gyereknél más-más hónapokban. A jelenség legjobban Mikinél figyelhető meg, akinek nyelvi fejlődéséről 13 hónapon keresztül készültek felvételek. Az ő esetében 4 ilyen hullámot figyelhetünk meg, pontosabban 4 és felet, ugyanis az utolsó két hónapban valószínűleg egy 5. hullám van készülőben. De a többi gyereknél, akiknek minimum 3 hónapnyi beszédanyaguk rendelkezésünkre áll, is tisztán látszanak az ingadozások.
1. ábra
2. ábra
A szótárméret és az átlagos fokszám kapcsolatát vizsgálva az eredeti tanulmány szerzői arra jutottak, hogy azok ellentétes irányban korrelálnak egymással. Tehát az a gyerek, akinek kifejezetten magas a szókincse, az átlagosnál kevésbé kapcsolja egymáshoz az ismert szavakat, megnyilatkozásaiban a sok általa ismert szóból profitál. Míg az a gyerek, akinek a többiekénél alacsonyabb a szókincse, az átlagos fokszáma magasabb, magyarán hiába ismer viszonylag kevés szót, azokat nagyon jól tudja egymással kombinálni. A magyar adatokat kicsit nehezebb volt egymással összehasonlítani, ugyanis a gyerekekkel nem egységes korban készültek a felvételek, azonban vannak olyan időszakok, amikor több gyerekről egyszerre is vannak adataink (pl. 25-26 hónapos korban), valamint az egész időszakra nézve is levonhatunk következtetéseket. A magyar nyelvű adatok az angol nyelvű adatokhoz hasonlóan együttjárást mutatnak a szótárméret és az átlagos fokszám között, de érdekes módon azzal ellenkező irányút. Az általunk vizsgált öt magyar nyelvű gyermek esetében ugyanis, ha valamelyik gyereknek nőtt a szótármérete, az átlagos fokszáma is magasabb lett, és fordítva (3. és 4. ábra).
3 évesen a gyermek már elismétli a 3-4 szavas mondatokat is. Expresszív (kifejező, aktív) szókincse 900-1000, míg receptív (megértő, passzív) szókincse 2000-3000 szóra tehető (Pléh, 2006). Ebben az időszakban használja a többes számot és a névmásokat is. Ekkor jön el az ún. „verbális mámor” időszaka is, amikor az igék használata dominál, és már nem ritkák a többszörösen összetett mondatok sem (vö. Gósy 1984; 1999). Megjelennek a párbeszédek is, majd a 3. év végére a gyermek képessé válik 4-5 elemből álló mondatok képzésére. Ebből a korból Éva és Miki adatait tudjuk megvizsgálni. A szótárméret tulajdonképpen az expresszív szókinccsel egyezik meg. Éva éppen egy növekvő szakaszban volt 3 éves kora környékén, az ő szótármérete 35. hónapban meghaladta az 1500-at, tehát az átlagosnál bővebb expresszív szókinccsel rendelkezett ebben az időszakban. Miki szótármérete, aki egy csökkenő szakaszban volt éppen, nagyjából 400 volt a 36. hónapban, míg az előtte való időszakokban a 800 körüli szótárméretet is elérte. Azonban még így is kicsit alacsonyabbnak számít a szótármérete az átlagos megfigyeléseknél.
3. ábra
4. ábra
A lexikai diverzitás
A szótárméret és az átlagos fokszám mellett érdemes a gyermekek lexikai diverzitását, változatosságát is megvizsgálni, hogy jobban feltárhassuk a növekvő és csökkenő időszakok közötti összefüggéseket. Az 5. ábrát a 1. és 2. ábrával összehasonlítva jól látható, hogy azokban a rövid időszakaszokban, amikor a szótárméret és az átlagos fokszám megnő, a lexikai diverzitás éppen lecsökken, és amikor előbbiek lecsökkennek, utóbbi megnő.
5. ábra
Az eddigiek alapján azt az elméletet állíthatjuk fel, hogy a gyermekek 1,5-3 éves koruk között több egymást követő etapban sajátítják el a nyelvet, amelyet a mutatószámok hullámzása is mutat. Vannak olyan időszakok, amikor a gyermekek új szavakat próbálgatnak, amiknek éppen akkor tanulják a jelentését, használatát, és még nem tudják a szavakat más szavakkal kombinálni. Ebben az időszakban a lexikai diverzitás magas lesz, hiszen az anyukájukat vagy a környezetükben lévő más személyeket ismételgetve próbálgatják a szavakat, és a próbálgatások közben sokszor el is hibázzák a hangalakokat, amelyek mind különböző lexikai elemeknek fognak minősülni. Viszont mivel nem ismerik még ezeknek a szavaknak a használatát, nem kombinálják a szavakat sem egymással, sem a szókincsük már meglévő elemeivel, így a szótárméret és az átlagos fokszám is alacsony lesz. Feltételezzük, hogy ezek olyan szituációkban vagy olyan témákkal kapcsolatban jönnek elő, amikkel a gyermek még nem találkozott, ezért a szókincsében még nincsenek meg a szituációhoz alkalmas kifejezések, hanem környezetétől próbálja a helyes szavakat elsajátítani. Emellett vannak olyan időszakok, amikor a gyerek a már elsajátított szókincsét használja, olyan szavakat, amiknek ismeri a használatát, jelentését és könnyedén kombinálni tudja azokat. Ekkor a lexikai diverzitás alacsony lesz, hiszen a szavakat már tudatosan használja, többször is a szituációban, és a szavak hangalakja is viszonylag egységes. A szótárát nagyobb teljességében tudja használni és a már ismert szavakat könnyedén egymáshoz tudja kapcsolni. Feltételezzük, hogy ezek olyan szituációkban vagy olyan témákkal kapcsolatban jönnek elő, amikkel a gyermek már találkozott, és a szókincsében már megvannak a szituációhoz illő szavak. Mivel a gyerekek különböző mértékben, időpontokban és gyakorisággal találkoznak ismert és ismeretlen szituációkkal, nem meglepő, hogy nyelvelsajátításuk különböző utakat jár be. Emellett bizonyára különböző biológiai tényezők is közrejátszanak a gyerekek nyelvelsajátítási folyamatainak egyediségében.
Ami pedig csöppet sem elhanyagolható tényező a gyermeki nyelvelsajátításában, az az édesanya szerepe, amellyel a következőkben foglalkozunk.
Miki és Miki anyukája
5. videó
Bruner (1980) szerint a gyermek nyelvelsajátításában az anya és a gyermek ugyanolyan fontos szerepet játszik, melynek során az anya és gyermeke egy közös problémamegoldó folyamatban vesznek részt. A folyamat során az anya a gyerek nyelvi próbálkozásaira neki megfelelően, egyéni módon reagál, miközben a gyermek lehetőséget kap az anyai beszéd utánzására. Az utánzás az életkor előrehaladtával egyre kevésbé jellemző. Egy 2 éves gyermek megnyilatkozásainak még a 20%-a utánzás, egy 3 éves gyermek beszéde pedig már csak 2%-ban ismétli környezetének beszédét. Az utánzás tehát egyrészt arra szolgál, hogy a gyerek bővíteni tudja a saját rendszerét, másrészt ezen keresztül tudja a társas szerepeket is gyakorolni (vö. Klein 2011).
Az édesanyák részéről jellemző a dajkanyelv, amely a világ talán összes országában létezik. A dajkanyelvben a kisgyermek bizonyos kezdetleges, de állandóan visszatérő hangjaihoz, hangsorozataihoz az édesanya és a gyermek környezetében élő más személyek bizonyos fogalmakat kapcsolnak. (pl.: papi, bibis) A dajkanyelv jellegzetességei közé tartoznak az egyszerű szavak, az egyszerű mondatok, a tiszta, egyértelmű hangsúlyozás, a magas hangfekvés és a kérdő jellegű intonáció a mondatok végén (vö. Klein 2011). A dajkanyelv hasznosságáról/károsságáról megoszlanak a vélemények.
Az édesanyák közül Miki anyukájának a megnyilatkozásait tudtuk könnyedén elkülöníteni a többi társalgásban résztvevő megnyilatkozásaitól, de a kettejük adataiból is nagyszerű összefüggésekhez juthatunk. Az 6., 7. és 8. ábra tanulságos abból a szempontból, hogy Miki és Miki anyukájának megnyilatkozásai látványosan együttmozognak a szótárméretet, az átlagos fokszámot vagy a lexikai diverzitást figyelve, majd 3 éves kor környékén történik valami, és a két vonal egymáshoz való viszonya megváltozik. Miki 3 éves kora előtti megnyilatkozásait anyukájánál kisebb szótárméret, kisebb átlagos fokszám, és nagyobb lexikai diverzitás jellemzi. Tehát kevesebb szót használt, kevésbé tudta őket kombinálni, mint édesanyja, azonban több féle szót használt, ami valószínűleg azért van, mert az éppen gyakorolt szavakat különböző formában ejtette ki, pl. „dódítta”, „gyógyítta” a „gyógyította” helyett. A 35. hónapban azonban Miki anyukájának extrém módon megnőtt a lexikai diverzitása Mikihez képest, az átlagos fokszáma lecsökkent, a szótármérete pedig közel azonos volt. Az egyik magyarázata ennek a jelenségnek, hogy Miki anyukája visszavett a dajkanyelvből, és elkezdett Mikivel bonyolultabb szerkezetekkel és gazdagabb szókinccsel kommunikálni, mivel Miki nyelvi fejlődése 3 éves kora környékére elérkezett arra a szintre, hogy ezt is megértse.
6. ábra
7. ábra
8. ábra
Hubs & authorities
Ke és Yao tanulmányukban arra jutottak, hogy az édesanyák hub és authority elemei általában névmások, névelők, és nem tartalommal bíró szavak. A „you”, „it”, „that” és „and” minden anyánál beletartozott az első öt hub szóba, az „a”, „the”, „you”, „that”, „it”, „your” és „in” pedig tipikus authority szavak voltak. A gyermekek hálózatainál pedig azt találtak, hogy kezdetben még tartalomszavak is megjelennek hub és authority szavakként, azonban a későbbiekben a tartalom nélküli szavak veszik át a helyüket, amilyeneket az anyák nyelvi hálózatai is tartalmaznak.
A szakirodalomban is azt találjuk, hogy a telegrafikus beszéd időszakában a gyermek úgy kapcsolja a szavakat egymáshoz, hogy közben nem használ funkciószavakat (vö. Tancz 2011), amely tehát szinkronban van az előbbiekkel. Ez a funkciószavak használatával kapcsolatos kutatássorozatunk szempontjából külön érdekes.
Az általunk kapott eredményeket itt lehet jobban megvizsgálni. A táblázatban a szavakat a hub és authority értékeiknek megfelelően csökkenő sorrendben szerepelnek. Az anyukák közül Miki anyukáját, a gyerkőcök közül Mikit és Zolit érdemes figyelnünk, mivel az ő nyelvi fejlődésüket tudjuk leghosszabban követni. Miki anyukájának hub szavai között mi is főleg funkciószavakat láthatunk, pl. „az”, „jó”, „és”, „igen”, „nem”, de emellett megjelenik Miki és a többi családtag neve is. Miki anyukájának authority szavai között szinte ugyanazok a szavak jelennek meg, csak más sorrendben. Miki hub és authority szavai között anyukájához képest több tartalomszó bukkan fel („bácsi”, az „embej”, a „néni”, a „kávé”), valamint az anya megszólítása is megjelenik többféle alakban („anyu”, „anu”, „anya”), ezenkívül olyan igéket fedezhetünk fel, mint a „fidej”, a „meséj” vagy a „tudom”. Emellett tartalom nélküli szavakból is találunk sokat, pl. „hm”, „igen”, „nem”, „de”, „jó”. A 36. hónap felé haladva mindkét szócsoportra jellemző, hogy egyre kevesebb tartalomszó foglal el előkelő helyet a rangsorokban. Zolinál is hasonlóakat figyelhetünk meg. Mindkettejüknél érdekes, hogy az „én” szó vagy olyan udvariassági szavak, mint a „kérem” csak később jelennek meg.
Konklúzió
Végezetül pedig üzenjük az összes rossz gyereknek, akik túl sokat használják a „nem” szót és túl keveset a „kérem”-et, hogy jól meggráfoljuk őket, ha így viselkednek!
IRODALOM
Butzkamm, W.-Butzkamm, J. 2008. Wie Kinder sprechen lernen. Tübingen, Francke Verlag.
Cole, M.-S.R. Cole 2000. Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris.
Gósy M. 1984. Hangtani és szótani vizsgálatok hároméves gyermekek nyelvében. Nyelvtudományi értekezések 119. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Gósy M. 1999. Pszicholingvisztika. Budapest, Corvina.
Gósy M. 2005. Pszicholingvisztika. Budapest, Osiris Kiadó.
Herrmann, C.-Fiebach, C. 2007. Gehirn und Sprache. Frankfurt, Fischer Verlag.
Ke, J – Yao, Y. 2008. Analyzing language development from a network approach. [http://arxiv.org/ftp/cs/papers/0601/0601005.pdf]
Kenesi I. szerk. 2004. A nyelv és a nyelvek. Budapest, Akadémiai Kiadó. 190-209.
Klein Á. 2011. A nyelvelsajátítástól a nyelvtanulásig. Anyanyelvelsajátítás – kétnyelvűség – idegennyelvűség. [http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/nyelv_elsajatitas/index.html]
Lengyel Zs. 1981. A gyermeknyelv. Budapest, Gondolat Kiadó.
Pléh Cs. 2006. A gyermeknyelv. In. Kiefer Ferenc szerk. Magyar nyelv. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Szomor É. 2009. Kommunikáció és nyelvfejlődés. In. Balázs I. szerk. Gyerekek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára Módszertani kézikönyv I. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet. 75-87.
Tancz T. 2011. A kommunikáció és a nyelv fejlődése a kora gyerekkorban. [http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/kommunikacio_es_fejlodes/index.html]
