Az utóbbi időkben a legtöbbször azt kérdezték tőlem, miért foglalkozunk olyan ezoterikus dolgokkal, mint az emócióelemzés és a politikai blogok világa. Egyáltalán, hogy jutott eszünkbe ez az téma? A rövid válaszom erre általában az, hogy szeretjük a szexi témákat és reméljük, valami hasznos (eladható) is kipottyanhat a projektből. A hosszú változat pedig ez a poszt. Három, elsőre nagyon különböző témát ismertetek röviden, melyek az emóciók és a politikai blogok vizsgálata felé tereltek minket.
Hogyan kerültek előtérbe az érzelmek?
A tudomány alapvetően racionális, az érzelmekkel legfeljebb a pszichológia és a filozófia foglalkozott nagyon sokáig. A gazdasági válság hatására azonban nagyon megváltozott valami és hirtelen a közbeszédben is megjelent az eddig bevettnek hitt nézetek újragondolásának igénye. Michael Sandel Mi igazságos? című könyvében az AIG biztosító példáján keresztül szemlélteti, hogy az érzelmeknek milyen mély szerepe van mindennapjainkban. A 2008-as válságban megroggyant biztosítót a kormányzat több milliárd dollárral mentette meg, amit a vezetőség részben arra használt, hogy megjutalmazza magát. Az esetet "zsigeri felháborodás" követte, ami nagyon jól mutatja, hogy vannak olyan alapvető társadalmi kérdések, melyek nagyon mély érzelmeket váltanak ki az emberekből. Sandel mint politikafilozófus inkább azt elemzi, mi alakítja ki ezeket a közös elveket, miért nem szeretjük kimondani; igenis léteznek ezek és beszélnünk kell róluk, hiszen ez az a közös alap, amire a modern demokrácia épül.
Martha Nussbaum politikafilozófiájának középpontjába az emberi készségeket állítja, Amartya Sen közgazdász megközelítését továbbgondolva.
A Political Emotions-ban Nussbaum arra tesz igen meggyőző kísérletet, hogy a szeretet iránti igényből vezesse le a társadalmi összetartozást. Az egymás iránt érzett szeretet ebben a keretben nem csak a családi kapcsolatokat tartja össze, hanem ez alapozza meg az igazságosság alapelveinek elfogadását és a társadalom iránti elköteleződést.
Az érzelmek megférnek a racionalitással
George Lakoff gondolataival már sokszor foglalkoztunk blogunkon, most csak röviden összefoglaljuk, hogy mennyiben hatott ránk. Lakoff szerint fogalmi gondolkodásunk metaforákban zajlik, ezek pedig ún. keretekbe (frame) rendeződnek. Ezek a keretek teremtenek analógiás kapcsolatot az elvont és konkrét dolgok között (pl. a fent a jó, a lent a rossz stb.) Az hogy ilyen analógiákat észlelünk embervoltunk terméke. Ez kicsit fából vaskarika érvnek hangzik, de Lakoff az ún. embodid (testesült) gondolkodás híve, mely szerint az elme nem választható attól az anyagtól, amiben megvalósul, esetünkben az emberi testtől. Ebben az elméletben az érzelmeknek is megvan a maguk szerepe, hiszen nem választhatóak el a testesült gondolkodástól - magyarán a gondolkodással járnak - s szerencsénkre megjelennek a nyelvben is.
Paul Ekman az érzelemkutatás megalapítója a non-verbális megnyilatkozásokat vizsgálja főleg. Számunkra azért jelentős figura ő, mert elmélete szerint a hat alapvető érzelem univerzálé, azaz jelen van minden emberben, kultúrától függetlenül. A metaforák terén maximum relatív univerzálékról beszélhetünk, azaz a nyelvek többségében fellelhető jelenségekről, vagy bizonyos mintázatot mutató jelenségekről (pl. ha X jelenség jelen van egy adott nyelvben, akkor Z is, de ha N jelenik meg, akkor X nem) és nagyon bonyolult automatikus felismerésük. Ellenben az emóciók szótári alapon azonosíthatóak, igaz a sifterek és targetek problémáját nem tudjuk elkerülni esetükben sem. Külön érdekességként megemlítjük, hogy Ekman az utóbbi időkben az emóciók társadalmi vonatkozásai felé fordult.
Nem csak megfigyelhetünk, cselekedhetünk is
Akbas és társai a Pollyanna jelenséghez hasonló folyamatot figyeltek meg a pénzügyi híreket elemezve, melyet Mispricing Following Public News: Overreaction for Losers, Underreaction for Winners című tanulmányukban összegeztek. A vizsgálatok szerint a negatív szentimentre alapozott kereskedési stratégia sokkal jobban teljesít, mint a pozitív hírekre figyelő. A szerzők ezt egy ún. kognitív torzításnak (cognitive bias) tulajdonítják, ami összhangban van a Pollyanna jelenség vizsgálata során felhalmozott empirikus adatokkal.
A kognitív torzulások elmélete Kahneman és Tversky nevéhez köthető s egy manapság nagyon divatos tudományág, a viselkedésökonómia egyik alapkövévé vált. Mára már rengeteg kognitív torzulást katalogizáltak, ezek lényege, hogy egy "racionális vagy helyes" következtetés, vagy viselkedés helyett szisztematikusan tévesztünk bizonyos helyzetekben. Kérdés, hogy ha tudjuk hogy tévedünk, akkor beavatkozhatunk-e?
Sunstein és Thaler Nudge című könyvükben amellett érvel hogy igen, be kell avatkoznunk bizonyos helyzetekben. A könyv címe is utal arra, hogy noszogatnunk kell a helyes irányba az embereket, erre külön "mozgalom" is alakult és nudge theory néven emlegetik elméletüket. Ennek lényege, hogy ha ismerjük milyen helyzetekben hibázunk szisztematikusan, akkor alakítsuk úgy a körülményeket, hogy optimálisan döntsünk. (Pl. ha valaki opcionálisan köthet nyugdíjbiztosítást pár ezer forintért, vagy választhatja, hogy nagyobb fizetése legyen, akkor a jelen vágyai (no meg az adminisztrációs teher) felülírják a távoli jövővel kapcsolatos megfontolásait. A nudge theory hívei szerint legyen kötelező a biztosítás és az járjon adminisztrációs teherrel, ha valaki inkább magára költené azt a pár ezrest minden hónapban.)
Azzal, hogy befolyásoljuk döntéseinket, visszatértünk kiindulási pontunkhoz. Hogy merre tereljük az embereket, az egy értékítélet arról, mit gondolunk a jólétről, mit tartunk helyesnek és helytelennek, ez pedig visszavezet minket az érzelmekhez.
Hogy jön ez a mi projektjeinkhez?
OK, eddig a nyelvtechnológiáról egy szót se szóltunk, egyedül egy kis nyelvészetet érintettünk Lakoffon keresztül. Reméljük annyi már látszik, hogy a politikafilozófia inspirált minket és nyelvészeti, pszichológiai valamint társadalomtudományi irodalma van szépen a politikai viselkedésnek. A politikai blogok világa kínálja magát a megfigyelésre, hogy megnézzük milyen szerepet játszanak ezen a területen az emóciók, hogyan fejezik ki nyelvi viselkedésükkel a szereplők szándékaikat, hoznak döntéseket stb. A fenti forrásokból jött az inspiráció, de a mi megközelítésünk két, igen jelentős pontban eltér forrásainktól.
- A hálózatelemzés segítségével azt vizsgáljuk, mennyiben szolgálják az érzelmek ténylegesen a csoportok koordinálását. Hogyan terjednek az egyes emóciók, köthetők-e bizonyos témákhoz ezek?
- Az egyén vs. csoport vitával, azaz hogy alapvetően az individuum vagy a társas beágyazottság számít-e nem foglalkozunk, a hálózatelemzés megközelítése segít ezen túllépni és egy dinamikus rendszerben kezelni ezt a kettősséget.
A projekt során szerzett tapasztalataink reméljük átültethetőek más területekre is - akár az online marketing vagy éppen a pénzügyi hírelemzés és előrejelzés terén.
