Olyan helyen találkoztam az ingyenesség törvényeinek remek illusztrálásával, ahol arra talán a legkevésbé számítottam. A "cég" amely az elveket remekül alkalmazza, elég komoly múltra tekint vissza. Az összes kontinensen működteti franchise jellegű rendszerben az általa képviselt szolgáltatást.
A konkrét példában vettek egy nagy látogatottságú helyet, melynek elérését igen könnyűvé tették. Az alapfunkciók teljesen ingyenesek, és úgyis teljesértékű a szolgáltatás. Csak az extra "tartalmakért" kell fizetni, azokért is csak a kisösszegű fizetésben megszokott összegeket: gyertyák, térkép, nyomott pénzérme, kincstárbelépő, fülhallgatós idegenvezetés 2-5 euróig. Ezeket egészítik ki aztán az olyan prémium tartalmak, mint például az 1500 eurós szentcsalád Swarowski kristályból. Mindez a Notre Dame székesegyházban. A látogatottságból következtetve elég szépen működik.
Azonban egy másik fontos igazságot is megerősítettek párizsi kirándulásunk tapasztalatai. Ha nincs egy Notre Dame-od (egy nagy látogatottságot vonzó, jól ismert alapszolgáltatásod), akkor az ingyenesség igen nehezen működik. Ezt a rengeteg ingyenes utcazenész és élőszobor által megkeresett napi néhány euró bizonyítja. Az ingyenesség sajnos leginkább a nagy cégek vadászterülete ma.
Kapcsolódó cikk: Az ingyenesség törvényei
