A nyelvtechnológia egyik legnagyobb kihívását jelentik a metaforák. George Lakoff és Mark Johnson Metaphors We Live By kötetének megjelenése óta az egyik legproduktívabb kutatási irányzat a kognitív nyelvészet, mely eredményeit sajnos nagyon nehéz automatizálni. Lera Boroditsky és tanítványa Paul H. Thibodeau ötletes kísérletekben mutatta ki, hogy döntéseinkre hatással van az, milyen metaforákat használunk. Hasznosíthatjuk ezt a tudást és képet alkothatunk arról, milyen metaforákat használnak az emberek, amikor közügyekről vagy éppen termékekről beszélnek?
Metafora nem csak versekben van?
Kövecses A metafora című könyvében az alábbi öt pontban összegzi Johnson és Lakoff legfontosabb eredményeit:
- a metafora elsősorban a fogalmak, és nem a szavak jellemző tulajdonsága
- a metafora funkciója az, hogy segítse bizonyos fogalmak megértését, és nem csupán művészi vagy esztétikai célokat szolgál
- a metafora gyakran nem hasonlóságon alapszik
- a metaforákat a köznapi emberek is a legkisebb erőfeszítés nélkül használják (anélkül, hogy ennek tudatában lennének)
- a metafora nem egy fölösleges, bár kellemes nyelvi díszítőeszköz, hanem az emberi gondolkodásnak és megértésnek elengedhetetlen kelléke.
A metaforák közös jellemzője, hogy egy absztrakt fogalmat megfeleltetnek egy konkrétnak. Pl.:
A vállalat egyre nő.
Elváltak útjaink.
Ellenérvei célba találtak.
Sándor révbe ért.
Egy absztrakt fogalmat (vállalati ciklus, életút, vitatkozás stb.) egy konkrét fogalom segítségével írunk le (utazás, növekedés stb.). Szakszavakkal fogalmazva a forrástartományt (konkrét fogalmak) leképezzük a céltartományra (absztrakt fogalmak). A metafora több formában is felbukkanhat, nem feltétlenül mondjuk ki, hogy "az élet egy utazás", gyakran metaforikus kifejezéseket használunk helyette "az élet olyan, mint egy nagy utazás", "a fiam elindult az életbe" stb.
Hogyan hatnak ránk a metaforák?
Thibodeau és Boroditsky Metaphors We Think With: The Role Of Metaphor in Reasoning című tanulmányukban azt vizsgálták, hogy egy előzetes keret (frame) bemutatása után, milyen megoldásokat vázolnak fel a kísérleti alanyok. Egy képzeletbeli kisvárost írtak le, ahol az egyik történet szerint felütötte fejét a bűnözés járványa, a másik szerint pedig a bűnözők prédájává váltak a helyiek. Az, hogy melyik kerettel írták le a történetet (crime as a virus/epidemic, azaz a bűnözés mint járvány ill. crime as a beast, azaz a bűnözés mint vadállat) meghatározta, milyen megoldási javaslatokkal álltak elő a kísérleti személyek. A járvány metafora oktatási, szegénységellenes és egyéb preventív programok javaslatát hívta elő, még a vadállat metafora a kemény fellépést, a bűnözők levadászását stb. erősítette. Öt kísérletet is végeztek, hogy kizárják a demográfiai torzítást és az ún. lexikai előfeszítés (a metaforában használt szavak aktiválják a kapcsolódó szavakat, ezáltal megnövelik használatuk valószínűségét) hatását is, így arra következtethetünk, hogy a framing hatás nagyon erős. Külön érdekessége a kísérletnek, hogy vizsgálták mi befolyásolta a kísérlet részvevőit a válaszok megfogalmazásában. Az alanyok döntő többsége szerint a használt metaforának semmilyen hatása nem volt rájuk, sokkal inkább hivatkoztak a szövegben szereplő adatokra és tényekre - ennek azonban ellentmondanak a kísérlet szignifikáns eredményei.
A szerzőpáros Natural Language Metaphors Covertly Influence Reasoning tanulmányukban további kísérleteikről számolnak be, melyekben a vizsgálatokat próbálták életszerűbbé tenni. Az alapszituáció maradt a bűnözéssel sújtott kisváros története, két különböző frame használatával elmesélve. Az alanyoknak most azonban választaniuk kellett a megoldási javaslatok között. Az alábbi ábrán látható, hogy a vadállat metafora az erő alkalmazását előtérbe helyező megoldások helyeslését szignifikánsan megnöveli.
A további kísérletek is hasonló eredményekre vezettek.
A vizsgálat végén rákérdeztek az alanyok politikai beállítottságára is. Érdekes eredmény, hogy a konzervatív (republikánus) alanyok esetében a bemutatott frame hatása sokkal kisebb. A független és demokrata válaszadók esetében a metaforák hatása sokkal jelentősebb volt.
És mit kezd ezzel a nyelvtechnológia?
A metafora nagyon kemény diónak bizonyult, hiszen gyakran előkerül mint probléma, de máig nincs kielégítő algoritmikus megoldás azonosítására. A IARPA Metaphor projekt célja, hogy képes legyen azonosítani és értelmezni a metaforákat, hiszen a bűnözői és terror csoportok előszeretettel használnak sajátos nyelvet kommunikációjuk során.
Sokkal gyakorlatiasabb probléma a szentiment- és emócióelemzés. A metafora és metaforikus kifejezések használata itt egyre inkább az ún. szótáralapú rendszerek felé tolja el a fejlesztések irányát. Az ilyen rendszerek listába szedik a jellemzően pozitív, negatív, semleges szavakat, szófordulatokat, külön szabályokkal kezelik a tagadást (pl. a tagadás hatóköre, kettős tagadás jelentése stb.). Ezt egészítik ki olyan metafora szótárakkal, mint pl. a szabadon elérhető VU Amsterdam Metaphor Corpus, ami lehetővé teszi a metaforikus kifejezések azonosítását is. Így egy elemzés képet adhat arról, milyen frame-ben jelenik meg egy adott közügy vagy termék, ami hasznos információ lehet a döntéshozóknak arra nézve, hogy hatásos volt-e kampányuk, vagy kísérletet tehetnek a frame megváltoztatására is.
Ajánló