Ma már - amikor a Google (Alphabet) a világ 4. legértékesebb vállalata az Apple, az Amazon és a Microsoft után, és amikor az első nyolcban csak egy nem kifejezetten technológiai cég van csak - furcsának tűnik belegondolni, de 18 éve ez egyáltalán nem tűnt valószínűnek senki számára, mi lehet a Google keresőből.  

Két évvel az 1998-as cégalapítás után láthatjuk Sergey Brint egy TV show résztvevőjeként. A versenyzőknek három személy közül kellett kiválasztania az igazi Google alapítót. 

Az elmúlt évszázadok egyik legjelentősebb társadalmi változása az urbanizáció. Rengeteg ember szakadt ki egy olyan mikrokörnyezetből, ahol az átláthatóság volt a természetes. Magyarul, mindenkiről tudunk mindent. Együtt dolgoztak, együtt élték meg az életük kisebb-nagyobb eseményeit. Az életük sokkal nagyobb része zajlott mások által is érzékelhető módon, mint ma, még ha ezt egy nagyon kis létszámú környezetben is élték meg. Ezt a jelenséget jól megtestesíti a tornác, ami Magyarországon is a legtöbb falusi ház kötelező kelléke volt. Otthon voltak, mégis érzékelték, mi történik a többiekkel, ha kint ültek a tornácon. Látták, ha valaki elment az utcán, köszöntek egymásnak, váltottak néhány szót.

Ez az ami gyökeresen átalakult azzal, hogy egyre többen és többen költöztek be a városokba, kiszakadva az említett átlátható környezetből. Így lehet élni egy lépcsőházban 20 évig anélkül, hogy az ottlakók életéről bármi személyeset tudnánk. Leszámítva a WC használati szokásaikat, mert ott a panelház biztosítja, ha nem is átláthatóságot, de legalábbis áthallhatóságot. A rádió és TV megjelenése újabb lépés volt az egymástól való elkülönülés felé.

Ez a folyamat indult el, még ha csak digitálisan is, ellentétes irányba az elmúlt évtizedben az Interneten, annak újabb generációs közösségi  alkalmazásai segítségével. Egyre többet és többet oszthatsz meg magadról, még ha a korábbi tornáchoz hasonlóan, kicsit persze felületesen is. Újra kialakulóban van egy mikroközösség, ami már nem területi, hanem mondjuk érdeklődésbeli vagy éppen ismerettségi alapon szerveződik. Mondván, hogy a facebookon azokat követjük, akikkel egy iskolába jártunk, míg a twitteren azokat, akikkel egy iskolába szerettünk volna járni. Ennek az új közösségképző jelenségnek a leírására kreáltam a digitális tornác kifejezést.

A tornác kialakulásának folyamata legjobban a Facebookon keresztül volt tetten érhető. A Facebook közösségi oldalra 2006-ra egy csomó érdekes és kevésbé érdekes infót feltettek magukról a jellemzően főiskolai hallgató felhasználók: party fotók, ki milyen zenét szeret, ki kivel jár stb., és aztán figyelték is egymás lapjait. Hamarosan azonban, ahogy az ismerősök száma elért egy nagyobb 200-as számot, ez a fajta áttekintés szinte lehetetlenné vált. Zuckerberg ekkor találta ki a newsfeedet: minden változásról értesít, amit az ismerősidnél történt: kinek változott a családi állapota, küldött fel új képet, akár csak a státusza, milyen oldalnak lett a rajongója. Olyan mintha személyes újságot kapnál az ismerőseidről. A első reakció a pánik volt. Egy nap alatt 284000-en csatlakoztak a tiltakozáshoz, hogy ne legyen ilyen. Zuckerberg reakciója zseniális volt. Egyrészt lehetővé tették a korlátozást, másrészt mindent úgy hagyott ahogy volt. Rövid időn belül megfordult a történet az emberek lelkesedni kezdtek, milyen jó, hogy nagyon energiabefektetés nélkül értesülhetek mindenről, amit ismerőseim megosztanak magukról. A történet további része már ismert. Robbanásszerű növekedés következett, és 2008. novemberében a Facebooknak már kb. 130 millió regisztrált felhasználója volt, ami 2014-re  1 milliárdra, 2018-ra pedig 2,2 milliárd főre nőtt.

Amit a Facebook-on láttatsz magadból és látsz másokból, nem más lényegében, mint amikor régen kiültek a tornácra, csak éppen ez egy digitális tornác. Újra közösséget(?) találhat magának az ember, mégha ez talán a korábbi tornáchoz képes még felszínesebb és másfajta alapon szerveződik is.

Elon Musk mostanában ugyan nem a legjobb napjait éli, élő adásban füvezik, illetve a tőzsdefelügyelet is vizsgálódik a kijelentései kapcsán, ettől függetlenül ő még mindig a világ jelenlegi egyik leginkább előremutató, kiemelkedő innovátora. Azt hiszem, bárki aki megcsinálta volna akár csak egyiket az általa már elindított technológiai újítások közül, már nem élt volna hiába: Paypal, Spacex, Hyperloop, The boring company. És persze itt van még a média által leginkább felkapott és sztárolt cége, a Tesla.

A jövő technikája, már ma

Musk 2017-ben azzal került a hírekbe, hogy legújabb modellük, a Tesla 3 kapcsán most éppen az autók gyártástechnológiáját kívánja forradalmasítani. "Hogyan gyártsunk 500 ezer autót emberi kezek érintése nélkül?", és más hasonló bombasztikus mondatokat fogalmaztak meg az újságírók. Nem kell ide ember, hiszen csak lassítja a folyamatot és egyébként is, nem annyira biztonságos, ha embereket a robotok közelébe engedjük.

Elég vadnak tűnhetett elsőre az ötlet, de ne felejtkezzünk meg arról, elég jó volt Musk eddig előélete, megszokta tenni, amit megígér:

"Megszokta csinálni azt, amit más emberek lehetetlennek tartanak. Ha megtudja csinálni ezt a scifibe illő idegenek csatahajóját, a gyártás arculata örökre meg fog változni. Ez óriási dobás. Készüljünk fel mindannyian!"

Nehéz lett volna már ennél feljebb srófolni a várakozásokat. Nem volt hatás nélküli a hype, mindeközben több száz ezer ember előre befizetett, egy még gyártásban sem lévő autóra előleget, csak hogy felkerülhessen a várólistára.

Vagy mégsem

Azonban a hírek hangulata, üzenete lassan elkezdett megváltozni. Elkezdődött a gyártás, de a híradások már sokkal inkább arról szóltak, hogy nagyon lassan sikerül csak a heti termelést növelni, és egyébként is minőségi problémák vannak. Így aztán egy év elteltével már egészen más címeket olvashattunk az újságban:

"A robotok megölik a Teslát."

Nem kicsi a változás. A robotok addigra megváltóból kifejezetten bűnbakká lettek, ami miatt nem tudtak a várakozásoknak megfelelő számú autót gyártani. Pedig nem spóroltak. A Bernstein elemzői szerint a Tesla a megszokotthoz képest kétszer annyit költött a gyártás kialakítására. Rengeteg hipermodern Kuka robotot vásároltak, és nem csak a más autó gyártók által is megszokott - hegesztési, festési stb - műveleteket automatizálták, hanem megkísérelték a végső összeszerelést is gépesíteni. Végül pontosan itt tapasztaltak nagyon nehezen megoldhatónak tűnő, vagy konkrétan megoldhatatlan problémákat. Így azóta erről a túlságosan ambiciózusnak bizonyuló célról le is mondtak és több embert vettek fel az üzembe. Ma már gép és ember együtt dolgozik. 

Mi történt itt a szemünk előtt, mi a tanulság? A robotok alkalmazása a gyártási folyamatban egy bizonyos szint felett már inkább csökkenti a minőséget, így végül a termelékenységet is. Nem érdemes mindent automatizálni. És nem feltétlenül azért, mert nehéz, hanem mert a végeredmény minősége várhatóan rosszabb lesz.

Mi köze ennek a szoftverekhez?

Egy nemzetközi projekt, a KConnect fejlesztése során találkoztunk hasonló problémakörrel. Egy többnyelvű Orvosi szemantikus kereső alkalmazása során merült fel, hogy milyen esetekben lehetne még ezeket a technológiákat alkalmazni. Abból adódóan, hogy a legtöbb cégnél a sales folyamat során elég könnyen kimutatható, ha valami értéket teremt, arra jutottunk, hogy a sales leadek generálását próbáljuk meg támogatni egy szoftveres megoldással. A sales lead gyakorlatilag egy potenciálisan érdekes ügyfél elérhetőségét jelenti, akinek értéket jelenthet a mi általunk eladni kívánt termék vagy szolgáltatás. A lead generálás fejlesztése során egy magyar biotechnológiai céggel működtünk együtt, akinek nagyon speciális termékei, éppen ezért nem könnyen fellelhető és globálisan sem túl nagy számú potenciális ügyfélköre van.

Miben jobb a gép és miben az ember?

Ha végig gondoljuk egy értékesítő munkáját, hamar kiderül, meghatározhatók azok a területek, ahol kezdeni érdemes az automatizálás folyamatát. Vannak olyan részei a feladatnak ugyanis, ahol egyértelműen a számítógép, a szoftver van előnyben, ugyanakkor nagyon sok olyan terület is van, ahol nem kérdés, hogy egy ember jobb megoldást tud adni.

Mindezeket végig gondolva összeállt egy Sales Lead Generáló rendszer terve, amely automatizálja a lead generálás első lépéseit, hagyományos és gépi tanulást - ha úgy tetszik mesterséges intelligenciát - is ötvöző szoftver elemek össszeépítésével:

Az összegyűjtött leadeket aztán egy egyszerű felületen meg is jelenítettük:

Az értékesítők pedig innen vihetik tovább a folyamat emberek által végezhető, nagy kreativitást és szakértelmet igénylő részét.

Dolgozzon együtt gép és ember

Ma a legtöbb ipari üzemben munkavédelmi okokból a robotok az emberektől kordonokkal elzárt térben működhetnek csak. Ám létezik a robotoknak egy olyan új generációja, melyek már más megközelítésben dolgoznak. Úgy tervezték őket, hogy gép és ember együtt tudjon működni. A robotoknak ezt az új generációját Collaborativ robotoknak nevezik, nevük ennek a két szónak az összevonásából jön. A cobotok az emberrel együtt dolgoznak, megkönnyítve a munkájukat:

Az a meggyőződésünk, hogy a szoftverekkel támogatott automatizációt megoldások tervezése során is ez a helyes megközelítés. Dolgozzon együtt gép és ember, kiegészítve egymás erősségeit.

Építsünk szoftver cobotokat! Mi a Precognoxnál szívesen segítünk ebben. 

Jóföldi Endre, 2018.09.25-i Internet Hungaryn elhangzott előadásának átdolgozott változata 

A MIBE éves konferenciáján adunk elő a deep learningről, slidejaink alább:

Kedden a HWSW meetupon adtunk elő, diák alább.