Napról-napra egyre több digitális adat keletkezik, elég csak a közösségi média felületeken generált posztokra gondolni. A megosztott dokumentumok (képek, videók, szövegek) hatalmas adattárolási igényt generálnak, ezért a minél fejlettebb megoldások kidolgozása alapvető fontossággal bír az emberiség számára.
Az első számítógépek megjelenése óta komoly kihívást jelent a hatékony adattárolás. Hogyan fejlődött és melyek voltak a meghatározó lépcsőfokai ennek a folyamatnak?
Az első lépés
Az lyukkártyákat még a XVIII. században kezdték hasznosítani, akkor még szövőszékek irányítására használták, ezáltal „programozva” azokat minták létrehozására. Ehhez hasonló lyukkártyákat használtak az első egyszerű számítógépeknél adatok rögzítésére és olvasására.
A közelmúlt
Az első, un. véletlen hozzáférésű digitális memória a Freddie Williams és Tom Kilburn feltalálók által kifejlesztett Williams- vagy Williams-Kilburn cső volt a már – a yottabyte-os világban - nevetségesnek tűnő 0.0625 kB-os megközelítőleges kapacitásával.
A dobra emlékeztető formájú Drum Memory már a modern merevlemezek megjelenésének előfutára volt. Az 1932-es feltalálása ellenére alkalmazása az 50-es és 60-as években terjedt el. Tárolókapacitása megközelítőleg 10 kB volt.
A szekrény méretű mágnesszalagos adattároló, mint például az Uniservo vagy az első lemezmeghajtó, az IBM 350 megjelenése után azonban igen sokat kellett várni a kompaktabb méretű adathordozókra, így a magnókazettára, illetve a floppy lemezre.
Ezt követően a 80-as, 90-es évek hoztak jelentős előrelépést a merevlemezek és a hordozható adattárolók fejlődésében, elég csak az írható (később újraírható) cd lemezre, a MiniDisc-re vagy a később zsákutcába futott DAT kazettára gondolni. A személyi számítógépek merevlemezeinek hatalmas lépésekkel történő fejlesztése is ekkorra datálható. Természetesen a hard disk-ek hatékonyabbá tételére még a mai napig is folynak kísérletek.
Az un. szilárdtest meghajtókat (SSD) már az különbözteti meg a merevlemezes meghajtóktól (HDD), hogy ezek már nem tartalmaznak forgó alkatrészeket (disk) és mozgó író-olvasó fejeket. Az SSD-k sikerüket nemcsak tárolókapacitásuknak, hanem gyorsaságuknak is köszönhetik.
Jelen és jövő
Meg kell említenünk még a mai napig használt pendrive-okat, illetve SD-kártyákat, melyek kapacitása - fizikai méretük csökkenése ellenére - jelentősen megnőtt. Nagy előnyük kompakt méretük és egyszerű hordozhatóságuk.
Az eddigiekben említett fizikai adathordozók személyes használatát az internet elterjedésével és elérhetőségének fejlődésével (Wi-fi, mobilnet) mára már szinte teljesen kiváltják a felhőszolgáltatások. Természetesen a felhőszolgáltatások biztosításához jelentős adatparkok létesítésére volt / van szükség.
A felhőszolgáltatások elterjedése ellenére továbbra is szükség van fizikai adattárolókra – gondoljunk csak a biztonsági kockázatokra.
A digitális adattárolás története a szemünk előtt íródik, fejlődése az igények növekedését tekintetbe véve megállíthatatlan.
A cikk alapjául a Mashable.com oldalon megjelent információk szolgáltak. A poszt megírásához egyúttal az említett adattárolókról szóló Wikipédia cikkek kerültek felhasználásra.
A képek forrása a PIXABAY
