Számos érdekes startup cégre bukkantam, miközben a mobil-világ megértésén tüsténkedtem. Az iram csak gyorsult, ahogy az alapítók elkezdték felfedni műhelytitkaikat. Ahogy az várható volt, rengeteg ember fáradozik érdekes dolgok létrehozásán - olyan szolgáltatásokon, melyek már eleve feltételezik, hogy a mobil-keresés fennálló rendszere nem fog sokáig állni. Lenyűgözőnek és további vizsgálatra alkalmasnak találom ezeket.
A legutóbbi a Jack Mobile, egy titokban feltörekvő startup, melyet a korábbi Facebook- és Apple-alkalmazott, Charles Jolley alapított Mike Hansonnal kb. egy éve, a Mozilla és a Cisco főmérnökével, aki korábban a Sherlock keresőalkalmazás 1.0-ás verzióját írta Apple-re.
Linkelnék valamit a Jack-ről, de egy oldalnyi általános információn kívül semmit nem lehet róla olvasni. Most, hogy Charles és Mike bevezettek a műhelytitkokba, lenyűgöző dolgokról tudok beszámolni, melyek rávilágítanak a poszt-webes világ keresési-, és az alkalmazások interfész-problémáira. Ha sikerül elrugaszkodni az asztali PC előtti üldögélés képétől, hogyan nézne ki a keresés? Mi a keresés maga, amikor az ember ezt a telefonján, az óráján, vagy bármilyen más, ráaggatott készüléken teszi?
A Jack megpróbál ezen kérdésekre válaszolni, és a csapat újragondolja az interfész alapvető felépítését is.
A keresés mobileszközökön eleve “génhibás”. A webes keresés alapvetései - melyektől működni tud az egész - egyszerűen hiányoznak a mobilokon. A telefonunkon nincsenek indexelhető linkek vagy nyilvánosan elérhető weboldalak gyűjteménye, melyeket szabadon lehetne analizálni vagy keresőrobottal követni. Csak izolált, a nagy levesben kavargó, egymástól független alkalmazások halmaza van, melynek elemei mind csak a saját funkciójuk betöltésére hivatottak. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségünk keresésre a mobilokon, sőt, nagyon is sokat keresünk rajtuk. De a kapott eredmények nem valami felemelőek. Ez főleg azért lehet, mert a telefonunk a keresésre a webről szedi a választ. De ahogy arra Jolley és Hanson rámutatott, ezek a válaszok nem megfelelőek a mobil kontextusában.
Webes- kontra mobilkeresés
| Webes keresés | Mobilos (poszt webes) keresés | |
| Kontextus | információ alapú | szükség alapú |
| Keresőkifejezés | Meghatározó (mi, ki, hol, miért) | Tett vezérelt (hogyan tudok, mit tudok, hol tudok, miért (nem) tudok) |
| Korpusz | Teljes (találd meg, amire szükségem van) | Javasló (Találj valami releváns információt) |
| Kulcsszignál | Link(ek) | Személyes háttér (kontextus) |
| Felhasználói felület | Parancsalapú | Társalgás jellegű |
| Személyre szabás | Keresési történet | App használat, helyszín, kontextus |
A mobilkeresések egyszerűen mások
Kontextus: Amikor a telefonunkon keresünk (vagy bármilyen, helyhez nem kötött eszközön) nagy valószínűséggel teljesen más szituációban vagyunk, mint a “weben”. A mobilos keresések szolgáltatásokhoz kötődnek, pl. “Hogyan jutok el erre a címre?” és/vagy helyszínhez kötöttek, pl. “Milyen jó szállások vannak a közelben?”
Keresési kifejezés / Korpusz: A kontextus-különbözőség miatt a keresésünk tárgya rendkívül leszűkül. A mobilkereséseknek általában egy találata van. Nem egy linkhalmazt várunk, amit aztán átböngészhetünk, hanem a konkrét helyzetünkre vonatkozó választ szeretnénk. A mobilkeresések ezért inkább a szolgáltatások és a tettek felé mozdulnak el a keresési kifejezések oldaláról. Ez azt jelenti, hogy a keresés teljessége elé gördülő, vélelmezett akadály (az ár amit pl. a Google fizet a teljes Internet RAM-ban tárolásáért) mobilokon egyáltalán nem hátrány. Nincs szükségünk az összes, lehetséges, indexelt információra, csak az éppen megfelelőre. Hogy ez milyen információ? Ez a következő pontunk.
Szignál: Mobilon olyan új szignálok is rendelkezésre állnak, melyek extra információként szolgálhatnak (és kellene szolgálniuk) a relevánsabb keresési találatok érdekében (de nem teszik). Az egyik ilyen fő szignál az aktuális helyszín. Aztán ott van még a helyszíntörténet (merre jártunk korábban), a telefonra letöltött alkalmazások, azok használatának története és alkalmazási módja, ami rá is vezet következő pontunkra.
Felhasználói felület: A keresés mobilon jelenleg megegyezik webes társával. Parancssoros interfész, ahova begépelhetjük a kereső-kifejezésünket, amire kattintható linkeket kapunk válaszul. A Google keményen dolgozik ennek megreformálásán és általános keresőjének - ami képes előhozakodni az “egy igaz válasszal” - hang-alapú kereséssel való kombinálásával nagyot lépett előre. De a Jack-es srácok egy egészen másféle interfésszel hozakodtak elő, amelyet rendkívül izgalmasnak találok. Nevezzük a megközelítést “társalgásnak”.
A társalgási kereső-interfész
2004-ben találkoztam Gary Flake-kel, aki akkor az Overture - korának vezető kereső cége, amit a Yahoo később felvásárolt, ami ezáltal egészen a Microsoft általi bekebelezésig volt a Yahoo kereső “lelke”) - senior technikai vezetője volt. Már akkor is, amikor a mobilos keresés maximum csak hírből volt ismert, bosszantott a kereső-interfész.
Megkérdeztem, hogy miért nem tudunk előrébb lépni a keresésben, mivel a “tíz kék link” megközelítés olyan semmilyen volt. Fel akartam tenni egy kérdést, válaszokat kapni, majd új kérdést feltenni. Vagy még inkább: azt akartam, hogy a szolgáltatás tegyen fel nekem kérdéseket, pl. “A ‘jaguár’-ra kerestél. Az állatra, az autóra, a focicsapatra, vagy valami másra gondoltál?” Gary búslakodva rámnézett és olyasmit mondott, amit soha nem felejtek el: “Ha csak egy modális ablakom lehetne…”
Ezt arra értette, hogy akkoriban a keresés a tíz legjobb linkért való versengés volt, és bármi, ami ennek az útjába került - úgy mint egy felugró dialógus-ablak, amivel a keresést lehetett volna finomítani - visszatartó erejű volt az alkalmazás használatával szemben. És amennyivel kevesebben használják, annyival kevesebb a bevétel.
De az ötletet - az oda-vissza kérdezéses keresést, társalgást, ha úgy tetszik - nem tudtam kiverni a fejemből. Így talán elképzelhető meglepődésem, amikor Jolley és Hanson megmutatta a Jack Mobile kereső interfészének korai prototípusát, ami olyan volt, mint egy párbeszéd.
Megkértek, hogy ne áruljak el részleteket az interfészről, elég az hozzá, hogy egészen újszerű, és sokkal inkább oda-visszakérdezős, mint bármi más a weben jelenleg. Kellemes, és menő a használata. A Jack tudja hol vagyunk, így ha rákérdezünk arra, hogy “A Galaxis Őrzői”, megmutatja a vetítési időpontokat a közelünkben találatként. Ha arra kérdezünk, hogy “olasz éttermek”, nem egy listát ad Google+ értékelések alapján, hanem a közelünkben található éttermeket, esetlegesen értékelési sorrendben, amennyiben mondjuk GrubHub vagy OpenTable alkalmazás van a telefonunkon.
Tanulságok
A Jack még mindig nagyon korai stádiumban van, de alapítói számos kulcsfontosságú megállapítást tettek eddig is. Az egyik a teljességgel kapcsolatos. Míg a “hosszú farok” (ritkán előforduló keresések) esetek nagyon jelentősek a webes keresésekben, addig a mobilos keresés közvetlenül a lényegre koncentrál, ami azt jelenti, hogy szűkíthetjük indexelésünket és algoritmusainkat, úgy, hogy közben még mindig eredményre vezet a keresőkifejezések nagy része.
A mobilos keresés ugyanakkor nagyban személyre szabott. Nincs egy, általánosan megfelelő találati lista. Mobilon az alapján kell rangsort felállítani, ami a felhasználó számára leginkább célravezető, nem abból kell kiindulni, hogy valamely külső rangsoroló rendszer mit ítélt meg mérvadónak. A “3-as BMW” kifejezésre keresve más eredményt kell, hogy kidobjon a Mercedes szalon mellett, mint a főút menti gyorsétteremben. Noha a személyre szabott keresés a Google+ egyik legfőbb jellemvonása, az igazság az, hogy elég halovány a próbálkozásuk. A weben rettentően keveset tud rólunk a Google. Annál többet a telefonunk. Mindezen adat felszabadítása még mindig nagyon nehéz, de nincs már messze.
A Jack megközelítésének egyik legérdekesebb vonzata azonban az lehet, hogy hogyan kavarja fel az ökoszisztémát a “publikálók” és a “közönség” között. Hanson rámutat arra, hogy a webes keresés a fogyasztóról szól, a tartalom előállítója sokadrangú utas a történetben, nehéz helyzetbe hozva magát: állandóan tudatosítani, publikálni kell jelenlétét a weben, vagy elnyeli a jelentéktelenség mocsara. Mindenesetre teljesen az ismeretlen működésű varázsdoboz jóindulatára vagyunk bízva, amikor arról kezdünk agyalni, hogyan is találhatnak meg minket a weben. Hanson egészen másféle modellt vázol fel a Jack indexelési elvéhez. Olyat, melyben a publikálók app- és tartalmi struktúrájukat megadott query-típusokhoz címkézett, különbejáratú feedjeiken kézbesítik a Jack-nek. Ha ez úgy hangzik, mint a szemantikus keresés, nem véletlen. Hanson, aki a Mozillánál eltöltött ideje alatt a nyílt webes szabványok élharcosává nőtte ki magát, elárulta, mély sebeket hord a témával kapcsolatban. Ugyanakkor az az érzésük Jolley-val egyetemben, hogy egy újfajta játéktér jöhet létre, mely ténylegesen lehetővé teszi a szemantikus, személyre szabott keresést.
A Jack több kérdést vet fel mint amennyit megválaszol, de éppen ettől érdekes. Itt van egy kicsi, jól finanszírozott, kereső-, web-, és mobil-szakértőkből verbuvált csapat, akik ténylegesen új megközelítésből tekintenek egy problémára/lehetőségre. Erre mindenképpen oda kell figyelni 2015-ben.
