Az ezredforduló tájékán a szexi IT világától távoli lapokban éppen lezárult a nyelvészek és kognitív tudósok között két évtizede zajló "múlt idő vita". Több mint tíz évvel később új formában előjött minden, de most a technika köntösébe bújva; a neurális hálók és a klasszikus, szabályalapú rendszerek hívei között.
A repülő nem madár, mégis repül
Da Vinci repülő szerkezetét a madarak ihlették. Nagyon ötletes szerkezet, kifejezetten zöld megoldás és még működőképesnek is tűnnek modern megvalósításai.
Amikor a Wright testvérek megtervezték gépüket, vitathatatlanul a madarak inspirálták őket. Ellenben egy modern utasszállító- vagy egy vadászgép nagyon nem madárszerű, egy helikopter pedig végképpen nem az. Egyes repülőgép-alkatrészek és madárszervek között találhatunk funkcionális hasonlóságokat, de eleve más alapanyagból készülnek és másképp működnek, gondoljunk pl. a madarak és a repülők szárnyaira!
Porphüriosz fája és a Google
A Google 2010-ben felvásárolta a Freebase-t, amivel az egyik legnagyobb szemantikus adatbázist szerezte meg. A Freebase magját alkotó tudáshalmazt felhasználók ezrei gyűjtögették össze aprólékos munkával. Persze azóta a linked data mozgalom is beindult és egyre több szemantikus adathalmaz válik elérhetővé. Ezek jelentős részét már gépek bányásszák elő. A népszerű DBpedia például a Wikipedia struktúráját kihasználva állít elő tudásbázist. A Google Knowledge Graph is egyre inkább automatikusan bővül, gyakran a nyilvános, szabadon elérhető linked data adatbázisokat használva.
Habár jelentős lépések történtek a linked data automatikus generálása terén, az emberi tudás jelentőseb része még nincs adatbázisokban tárolva. Nyilván ennek egy jelentős részét nem is lehet tárolni. A „tudni hogy” és „tudni mit” distinkció nagyon fontos ezen a téren. A biciklizést el lehet magyarázni, de igazából csak a gyakorlatban lehet tanítani és megtanulni. Viszont nagyon sokszor használjuk a józan eszünket, hiszen vannak dolgok amiket nem kell elmagyarázni, ilyen összefüggések gyűjtését célozta meg a ConceptNet projekt. De mit is értünk józan ész alatt? Ha Nóri a vonaton van, a vonat pedig az állomáson, akkor tudjuk hogy Nóri is az állomáson van. Ha Nóri okos akar lenni, akkor tanulnia kell. Azaz nem csak ontológiából áll tudásunk, hanem abból is hogyan kapcsolódnak annak egyes elemei egymáshoz, sőt ezeket a viszonyokat is szeretjük megnevezni, ami valljuk be igazán kuszává teszi a helyzetet.
Habár Arisztotelész az első, akiről tudjuk, hogy szerette volna formálisan rendszerezni az emberi tudást, gyanítható hogy olyan vágynak adott hangot, amely egyidős az emberiséggel. A klasszikus arisztotelianizmus Porphüriosz fájában jelenítette meg a kor linked datáját, ami tulajdonképpen kategóriákat és létezőket ábrázol gráf struktúrában. Azóta a fa sokkal terebélyesebb lett, de úgy tűnik a feladat az emberek számára túl nagy falat, a gépeknek pedig túl bonyolult. Ezért a Knowledge Graph gyarapítására a Google deep learninget vetett be, s ebben sok követőre akadt.
A vita
A nyolcvanas években Paul Smolensky (nyelvész olvasóinknak az optimalitáselméletből lehet ismerős a neve) köré kezdtek szerveződni a konnekcionisták, akik a kor színvonalához képest már nagyon jó számítógépes modellekkel dolgoztak. A kétrészes Parallel Distributed Processingtanulmánykötetben összegezték munkáikat 1987-ben, melyet még ma is szívesen hivatkoznak a terület kutatói. A PDP csoport alapvetően Neumann gondolatát vitte tovább a párhuzamos feldolgozást illetően. A gyakorlatban egy-egy ún. szubszimbolikus kognitív folyamatot modelleztek (pl. számjegyek felismerése, szófelismerés, a legbonyolultabb és egyben legismertebb magasabb szintű folyamatot modellező kísérlet a Rumelhart és McCelland On the learning of past tenses of English verbs tanulmányban leírt modell). Habár nagyon sikeres volt a csoport és figyelemre méltó eredményeket értek el, a kutatási irányzat a kilencvenes években kiesett az ipar látóköréből és megmaradt akadémiai hobbinak.
Setven Pinker a "hagyományos" iskola talajáról emelte fel a szavát a megosztott feldolgozás modellje ellen. A szavak és szabályok (WR, vagy Words and Rules) elmélet (legfrissebb formája) nem tagadja, hogy a pl. a múlt idő elsajátítása során egyszerű pattern asszociációkon keresztül sajátítják el a gyermekek mind a szabályos, mind pedig a rendhagyó alakokat. A WR a tárolásról szól, arról, hogy hatékonyan gráf adatstruktúrában érdemes tárolni a lexikon, a rendhagyó alakokat pedig érdemes a hierarchikus gráfba helyezni, minden más elem transzformációját pedig szabályokkal megoldani. (Itt lehet olvasni a múltidő vita összefoglalását Pinker szemszögéből.)
McCellend és Rogers The Parallel Distributed Processing Approach to Semantic Cognition című tanulmányukban Porhüriosz fájának modern reinkarnációját, Quillian szemantikus memóriáját vizsgálják a neurális hálók szemszögéből. Nagyon meggyőzően érvelnek amellett, hogy a szemantikus relációk is asszociatív úton sajátíthatóak el, sőt, ezt még empirikus nyelvfejlődési adatokkal is alá tudják támasztani. Ami problematikus számunkra, az a kinyert adatok tárolása és gyors előhívása. Ebben nem sikerül Quillian eredményeit túlszárnyalniuk, sőt, ezt a modellt is alá lehet támasztani sok empirikus adattal is.
A modellek csak modellek
Technikai értelemben Pinker álláspontja a gazdaságos, hiszen nem feltételezi, hogy a relációk kinyerése, vagy éppen a szemantikai viszonyok elsajátítása egyben tárolásuk problémáját is meg kell hogy oldja. Porphüriosz fáját emberek helyett deep learning algoritmusok szerkeszthetik meg, az adatokat pedig továbbra is gráfadatbázisokban érdemes tárolni.