Az ún. evidence-based policy, azaz az evidencia alapú politikacsinálás egyre nagyobb teret hódít. A big data-nak köszönhetően már nem csak közszférában, hanem a vállalatirányításban is megjelent ez az irányzat. Míg a vállalatok esetében érthető, hogy nem teszik közkinccsé adataikat, a súlyos politikai döntéseket megalapozó kutatásokkal szemben ez alapvető elvárás kellene hogy legyen. Reinhart és Rogoff Growth in a Time of Debt tanulmányát az Egyesült Államokban és az EU-ban is előszerettel lobogtatták a szigorú megszorítások hívei, de Herndon, Ash és Pollin kimutatta, hogy komoly gondok vannak a vizsgálódás során használt táblázattal.
Az inkriminált tanulmány szerint az országoknak ügyelniük kell arra, hogy a GDP-hez viszonyított államadósságuk szintje ne haladja meg a kritikus 90%-ot. Ez az az határérték, melyet átlépve a gazdasági növekedés drámaian lecsökken. A The Economist összefoglalója szerint azonban:
A coding error in their Excel spreadsheet sliced several countries out of the data set. Several critical years of post-war data from New Zealand were left out, thereby omitting a time in which both its debt level and growth rate were high. And the authors reckon the Reinhart-Rogoff method of calculating average growth gave outsize weight to unrepresentative data points (including one year of abysmal New Zealand data). Taken together, the authors of the new paper reckon that average post-war growth above the 90% threshold ought to have been reported at 2.2% rather than -0.1%
Ennek tükrében jelentősen módosulnak az adatok. A The Economist ábrája remekül szemlélteti a "régi" és az "új" eredményeket.
Az eset alaposan felkavarta a kutatókat szerte a világban. Az Open Knowledge Foundation felhívta a figyelmet a nyílt adatok szükségességére a tudományban (és a tudományos eredményekre alapozott politikacsinálásban). De vannak akik szerint a nyílt tudomány felé tett lépések ellenére az ilyen hibák lehetősége "benne van a rendszerben" és a tudomány művelése során elkerülhetetlenek.
